Émi és Kriszta. Róluk fogok most mesélni. Noémi az unokatesóm, Kriszta a legjobb barátnője. És akármilyen rendetlen gyerekek, hatalmas szívük van. A történet egészen rövid, és igazából csak az lényeg, ami engem megfogott benne, legalábbis nekem lényeg.
Ma hoztuk haza Émit az oviból, Kriszta is jött velünk, amikor az unokatesómnak eszébe jutott, hogy ott van a biciklije is. El akarta hozni, de a kerékpárt nem találtuk sehol. Így az nélkül indultunk el. Út közben csendben figyeltem a kicsik beszélgetését. Olyan aranyosan tárgyalták az ügyet, mindenképp meg szerették volna találni a megoldást, de nem külön-külön, hanem együtt. Mint az igazi barátnők.
És ez az, amin azóta is elmélkedek. A barátság annyira fontos! És olyan nehezen lel az ember igaz barátokra! Vagy ha mégis, annyi akadály áll közbe. Persze az a legfontosabb, hogy legyenek ilyen emberek az életünkben. Például nekem, nem is tudom, hogy mennyi igazi-igazi lelki társam van. Aligha 1-2... Ez majd később fog valójában kiderülni, amikor már nem az osztálytársaim lesznek. Mondjuk, bevallom őszintén, már nagyon-nagyon várom, hogy elhúzzak ebből a suliból. Nem, nem remélek isteni csodát a gimnáziumtól, és komoly bajom sincs a mostani általános iskolámmal, komoly az nincs, csak egyszerűen szükségem van az előítélet-mentes véleményekre...
Mivel én itt már "ismert" vagyok,( ilyen verseny, meg olyan,) ennek ellenére, vagy épp ezért arra soha senki nem gondol, hogy már marhára elegem van. Nem örülhetek valaminek, nem lehetek hangosan büszke, mert akkor máris beképzeltnek titulálnak. Hát, köszönöm nekik szépen! Pont rájuk lenne szükségem! Meg a lekezelő... szövegükre.
Összesen két olyan felnőttel beszéltem idáig, anyuékat kivéve, akik megértettek, és tanácsot adtak. Kettővel, de az egyik valahogy az utóbbi időben elfordult tőlem. A másikat pedig elvesztettem, mert a zongorát tanította. Ja, és az elsőt is el fogom, mert VeNus elmegy. Ha-ha. Szuper. Az a szerencsém, hogy tényleg néhány korombeli személyre számíthatok. Az egyik ilyen a testvérem, Sanci. Ha nem lenne, húúúú... Persze Peti is fontos. Meg Klau, Reni, Niki, Anna... is. És VeNus. Ő nagyon, ezt S tudja. (S egy titkos név az ábécénkből.)
Egyébként elkészült a meglepetés, amit NEKI, az maradjon titok, kinek készít(t)ettünk. Nekem nagyon tetszik. Remélem, NEKI is fog.
Hétfőn lezárják a jegyeket. Azt hiszem, mindenből ötöst kapok... És ez nem beképzeltség! A blogomba igazán leírhatom, nem?
