Üveggömbös sztorim folytatása...

 Mivel kitaláltam, hogy magot, rizst... teszek a Viki néninek szánt ajándékba, ma délután hozzá is kezdtem tervem megvalósításához. Először szórtam bele rizst a tölcsérrel. Aztán nescafé  kávét, majd pirospaprikát, megint rizst, és így tovább. Már majdnem kész volt, az utolsó adagot akartam kiválasztani, és gyönyörködtem az eddigi eredményben, amikor meglöktem a kezemmel a tölcsért, és kiborult, az üveg meg eldőlt. Gyorsan utána kaptam, azonban hiába mentettem meg a tartalmat, összekeveredett. Borzalmasan nézett ki, ráadásul a nadrágom és a konyha is tiszta paprika-rizs-kávé lett. Azt hittem, felrobbanok. Végül kitört belőlem a nevetés, levettem a szemetes tetejét, és az egészet beleöntöttem a kukába. Kisétáltam a fürdőbe, kimostam az üveget, nagy nehezen kiszedtem belőle a kávét is, és bevittem a szobába száradni. Olvastam egy könyvet, hallgattam a Silbermond-Das Ende vom Kreis című számát, meg egyéb kedvenceimet (www.youtube.com/watch?v=FLG85T2nAc4&mode=related&search)...

És újra nekiálltam az átkozott ajándék elkészítéséhez. De épp ezért fog Viki néninek szerencsét hozni, mert annyit szenvedtem vele. Azért remélem, hogy már nem vár semmi meglepetés ezzel kapcsolatban. Például az átadáskor leejthetném, vagy hasonlók... Csak nem!! Az már nem véletlen lenne, hanem egy jel. Sőt, már ezek is azok, de nem tudok következtetni. Ha van ötletetek, írjátok meg! Mert egyébként elég ügyes kezem van, nem szoktam ennyit bénázni!.....