Még sosem írtam igazán csúnyán a blogomba, most sem fogok, mert nem old meg semmit, pedig nagyon kedvem lenne hozzá. Áhh, nem érdemes elmagyaráznom, oltálira ideges vagyok. Ideges, szomorú, feszült... Szeretem, mikor mindig minden egyszerre csapódik be. Ma néztem ágica interjúját, sikeresen elsírtam rajta magam... Összefutottam Bálinttal, de a hülyegyerek megint nem köszönt, ja, kutyus is volt vele (Dávid). Mindegy. Azért örülök, hogy legalább én vagyok magamnak. Igazán! Vielen Dank a sok kedves embernek, és véletlennek, meg eseménynek, hogy tönkreteszik egy eleve rossz napomat. Igen, nagyon sok köszönet, hajrá, legközelebb sem szeretném jól érezni magam, esetleg örülni, áhh, dehogy!