A hívás, az fontos, nem hagyhatom ki! (magyarra fordítva, mert az eredeti angolul, meg németül zajlott le, drága is volt külföldi számot hívniXD):
- Hallo - szól bele ő, mikor először én hívom, de megijedek, és leteszem :D. Eltelik 15 másodperc, csörög a mobilom... Ez ő!
- Hallo - szólok bele magas vékony remegő hangon.
- Szia! - itt emlékezetkiesés, annyira remegtem, és össze voltam zavarodva, hogy nem tudom, mit mondtunk! A következő, amit tudok, hogy:
- Okay... Do u speak... (Izé, magyarul írom) Beszélsz angolul? - ő (előtte németül dumált asszem)
- Igen - felelem. - Beszélek angolul (kivéve amikor nemXD) - erre nevet.
- Rendben... Ki vagy? - kérdezi ő.
- Ki vagy? - egyszerre vele, csak ugyebár én voltam a bunkóbb:$.
- Nem hiszem, hogy ismerlek. Te ki vagy? - erősebben ő.
- Én Tündi (nem Vivi:$), és Magyarországon élek. És te ki vagy? - nagy angol tudásommal nem bírtam hirtelen többet kinyögni XD.
- Szerintem rossz számot hívtál... - ő.
- Nem tudom... Én... Nem tudom... Én... - folyton a szavába vágva, udvarias kislány :P Memóriakiesés megint, és:
- Sajnálom! (kezdem angolul: I'm sorry) Elnézést kérek öntől (németül, magázva!) - én, tiszta K.O.-n. Erre ő elkezd nevetni, már megint... az a nevetés...
- ___ - itt még mondott valamit, de én... Én lecsaptam! The End
És a máról:
Néha egy szó sokkal többet ér minden tettnél, ez a szó pedig: Köszönöm
Én is köszönöm azoknak a személyeknek, akik bármikor is azt mondják nekem, hogy KÖSZÖNÖM!!! És: Szívesen!
