Elég volt már. Miért kell kikészítenetek? Azért hálás vagyok. Igen. KÖSZÖNÖM annak a számtalan embernek, akik azon fáradoznak, hogy tönkretegyenek. Jaj, ne haragudjatok, tudom, hogy nem szándékosan vagytok szemetek, de azért fáj. Még én is sírhatok, és TI nem is tudjátok, hogy mennyit! Persze van olyan személy, aki tudja. És neki meg azt köszönöm, hogy felém se fordítja a fejét. Már nem számolom, ez talán a harmadik, vagy a negyedik nap,( vagy még több?), amit totál K.O.-ban töltök, nem is érdekel. Nemcsak ti, hanem azok a tárgyak, dolgok is épp jókor zúdulnak rám. Tudom babám, hogy nem egyedül vagyok, csak nekem még EZEK, amik gyötörnek, neked pedig AZOK. És ott vannak a közös bajok... De mi vágtunk bele, és sikerülni fog. Nehéz a megvalósítás, de ennyi szenvedés után megérdemeljük a nyugalmat, amit meg fogunk kapni!!! Legalábbis nagyon remélem!
NEKTEK meg csak annyit üzenek, hogy ha csak dühöngeni tudtok, meg szidni, akkor felejtsetek el! És mindkettőnknek jobb lesz, nem!?
Akinek nem inge, ne vegye magára, de ezt muszáj volt leírnom...
