Niki és én ma bicikliztünk. Vagy 2,5-3 órát folyamatosan! Egészen el a halastóig Sápon. Annyira szuper volt! Tudjátok, mit éreztem? Hogy ahogy szárnyalunk, eltűnnek a problémáim. Ez egyfajta menekülésnek tűnhet, de mégsem az, mert megint itt vagyok, visszatértem a normál kerékvágásba, de a szünetre szükségem volt :)

 És most megkaptam. Olyan csodálatos érzés... Megnyugvás, miközben Klaunak és magamnak szurkolok :D. Többet nem is írok erről az útról, mert megfogalmazhatatlan...

 Sajnálom, meghatározhatatlan ideig nem leszek msn-en, mert ha apán múlna, már msn-em se lenne, szóval hogy megcsinálja, azért nagyon könyörögnöm kell, de nem hiszem, hogy sokat elérhetek :( De a mobilszámom mind tudjátok, meg az e-mailt is, úgyhogy...

 Ja, annyi lenne az egész, hogy telepítse az új verziót, hogy be tudjak lépni :) Mert én nem akarok semmit sem elrontani, ezért rábízom :)

 Mellesleg azt hiszem, beteg leszek, illetve már az is vagyok... Kicsit lassan gépelek, mert "csuriban" a kezem, hisz szorítok babámnak :)