Ez a mai első bejegyzésem! Csak az oldalnak tegnap este technikai problémái adódtak, ezért nem tudtam publikálni, amit írtam, csak most.
Nos, a mai cím nem is tudom, hogy jutott eszembe, mindensetre most egy történetet fogok elmesélni, a múltamból. Tehát teljesen személyes lesz, valós emberekkel, with the real dialogs:
Még egészen kicsi lehettem. Egy szót hallottam: gazdag. Nem értettem a jelentését, ezért megkérdeztem anyutól:
- Anya, mit jelent az, hogy gazdag?
- Hát, amikor valakinek nagy emeletes háza van, akkor valószínűleg gazdag...
Kiszaladtam a kertbe. Szétnéztem. Sok ember lakott ilyen házban... A kertünkben papa dolgozott. Odasiettem hozzá.
- Papa, papa! - kiáltottam. - Mit jelent az, hogy valaki gazdag?
- Gazdag... Amikor több autója van például.
Megértettem, és megkerestem apát.
- Apa, mit jelent az, hogy valaki gazdag?
- Azt, hogy nagyon sok pénze van - felelte. Én pedig tovább kíváncsiskodtam:
- Akkor én nem vagyok gazdag?
- Nem - nevetett.
Azóta sok év telt el, és rájöttem, mindegyikük tévedett. Én igenis gazdag vagyok. Gazdag, a lelkem, az érzelmeim... Ezek mind a kincseim.
Mert nem az számít, amit elsőre észreveszünk a másikon; hanem az, amit később érzünk majd. És lehet, hogy általunk lesz ő is még gazdagabb...
Egy régi emlék, de olyan tisztán előttem van, mintha csak tegnap lett volna.
Szomorú, hogy egyes emberek örökre szegények maradnak. Ők, akik teljesen magukba fordulnak, és elnyomják a lelkükben a szeretetet.
Annyit tudok tanácsolni nektek, hogy hallgassatok a szívetekre, mert az úgyse hazudik!
