A kis herceg, Niki története az üveggolyókról, megríkattak... És a mai nap is... Egész végig esett. Persze a kabátomnak nincs kapucnija, nekem nem volt se sapkám, se esernyőm, így Klauval simán hazaindultunk. Jól megáztunk, mert vissza is kellett fordulnunk, de nekem ez a 20 perc séta az esőben jót tett. I love the rain. Mert senki sem látja, ha sírok? Ebben már nem vagyok teljesen biztos. Eszembe jutott egy történet:
Pár éve volt, azokban az időkben, amikor nagy szerelmest játszottam... A strandon sírtam, mert... Mindegy, az a lényeg, hogy hiába voltam csurom vizes, az a pár személy, akik nekem akkor igazán fontosak voltak, tudták, hogy sírok.
Azon gondolkodok, miközben percenként leütök egy billentyűt, a hülye kezem miatt, hogy...
...Olyan furcsa múltam van. Múltam, és nem mindennapi jelenem. Béna az egész... Olyan nagyon jó, de közben borzasztó. Édes, és keserű. És bonyolult. Például az emberek többsége egyszerre egy személy. Mi meg... Áhh... És az a legrosszabb, az a legkiakasztóbb, és legelkeserítőbb, hogy...
Mindez MIATTAM van. Én tettem ezt magammal. És már késő visszacsinálni. Túl késő...
Igaz, lehet, hogy sokat hibáztam az utóbbi időben, de mégsem bánom, ami történt. Csak az a baj, hogy akiért tettem... Na, ő már bánja :(
הןהן| (L)(L)(L) 
