Annyira felelősnek érzem magam azért a sok rosszért, ami Vele történik. Olyan jó barátnőm, és mintha csak ártanék neki, folyamatosan. És a legrosszabb az egészben, hogy tudom is, hogy így van, mégsem tudok másként tenni. És ezt nem tudom, hogy miért.. Akárhányszor jót akarok, mindig balul sül el. És újabb pici tűt szúrok a szívébe. Nem akarom, nem akarom. Ne már.. Miért kell fájnia? Azt sem tudom, szeret-e még így.. Mintha egy szörnyeteg lennék, a rohadás angyala, komolyan, aki árt neki, és lassan teszi tönkre. Elvettem a barátait, a reményeit, miközben próbáltam visszaadni őket. Nagyon máshogy lesz 11-ben. Vissza kell térnem a régi énhez. Vagy már akkor is bántottam volna? Csak most jutott el a tudatomig, hogy mit is teszek? Hát, ezesetben maradtam volna inkább örökre vak.. De talán így most kitalálok valamit.. De már annyiszor próbáltam jót tenni vele, és sosem jött össze.. Összejátszik ellenem a sorsom és az ő sorsa. És most, hogy jobban belegondolok.. basszus. :| Azt hiszem, jogos lenne, ha már nem bízna bennem. Amióta 'elvettem a legjobb barátját', és mindent elmondok neki, félhet, hogy a titkait is elmondanám. És jogosan félhet, mert én ezzel a baráttal mindent megosztok.. De tudnunk kell, hogy vannak olyan dolgok, bizonyos titkok, amiket még neki sem. Mert nem attól lesz barát a barát. Meg, nem is tartozik rá. És ha rá is tartozik, de megígértem valakinek, akkor nem mondom el. Csak akkora a kísértés. És egyszer már megbuktam, tudom jól. Pont ezért </3 Cipelem a bűnöm.. Túl.. nagy.. teher.. :(
És persze, tegyük hozzá, hogy ez a bizonyos 'ellopott barát' ellenkező nemű. Azt is tegyük hozzá, hogy Köztük is több volt, mint barátság. Vagyis, a lány részéről szerelemféleség, a fiú meg vonzódott hozzá, de nem akart tőle semmit. Nem tudom, miért. =/ De azért smárolgattak, csak úgy, nap mint nap. És valami tönkrement, és még jöttem én is, aki a tönkretevő vagyok, de persze csak a tudatuk legmélyén, meg akkor, ha másnak kell beszélni róla, mert amúgy nekem azt kell tudnom, hogy nem az én hibám, és éljek boldogan vele. Csak ez nem ilyen egyszerű.. Mert tudom, hogy valahogy közrejátszott, hogy ott voltam, akkor voltam ott, és.. mégha csak véletlen is, megőrülök. Bűntudat. És most a helyzet a fiúbarát és köztem már több, mint ami Köztük volt. És úgy érzem, hogy ez egy ördögi kör, amiből még jó ideig nem tudok kimászni. Mintha kölcsönösen egyszerre kihasználnánk és kisajátítanánk a másikat. Olyan értelemben, hogy egymás miatt egyszerűen képtelenek vagyunk másokkal ismerkedni, nem hogy még randizni.. Vagyis én :D Ha így folytatjuk, végzetes hibát követünk el. Vagy már januárban kell keresnem a hibát? Amikor elkezdtem gilisztázni, és minden msn beszélgetésünkben adtam a maszkom, meg az utálatom, amit iránta akkor még éreztem, és őt pont ez tette kíváncsivá.. Engem pont ez tett érdekessé a számára. Pedig csak egy célom volt már akkor is: lássa, hogy utálom, lássa, hogy én a lánybarátomnak nem akarok bekavarni. És mégis, jött magától az egész. Tudnom kellett volna ellenállni, de.. nem gyakoroltam eleget a macskámon. *belső poén* És őszintén, ha ez volt életem második legnagyobb hibája, akkor sem bánom. Csak.. Miatta. De.. önző vagyok, és nekem most olyan jó. De mégsem lehet ez így.. Mindennel csak Neki ártok, mégha én boldog is vagyok. De nem, pont ezért nem vagyok boldog. De V azt mondta, hogy nem kéne vele ennyit törődnöm, és hogy meg tudja ő oldani a saját bajait, és hogy nem is az én hibám..
Nem tudom. Semmit nem tudok. Megint. Csak azt, hogy szeretem őt. Petit. És szeretlek, V. <3 :$
