Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Virágokat tépnek,
Napsugárban élnek
Milyen sokan, mások!...
Engem megfogott egy
Ismeretlen átok.Nem adott az élet
Nyugodalmat, békét,
Feldúlta lelkemnek
Végső menedékét;
Nincs már egy reményem,
Szivemből már régen
Eltüntek az álmok...
Megfogott, megölt egy
Ismeretlen átok!
Címkék: idézetek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stbll483skuli.blog.hu/api/trackback/id/tr592453294
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.