Keresztül a monszunon...Ezt a számot hallgatom.

 Igaz, hogy hétfő van és délelőtt, én mégis itthon ülök. Ugyanis ma lesz egy verseny Kókán, vagyis kettő, matek és fizika, amire muszáj mennem.

 A reggelem viszonylag jól indult. Elkísértem Petit az oviba anyával, aztán vásároltunk. Végigjártuk az összes ajándékboltot, hátha kapunk végre ...-ot,(az titok, hogy mit), de egyszerűen sehol sem lehet kapni. Az utolsó boltban láttunk egyet, de akkor meg megtetszett valami más, így azt vettük meg. Remélem, annak is tetszeni fog majd, akinek emlékbe adom!

 Szóval, ugye mivel ma versenyre megyek, nem kell ott lennem a suliban. De én mégis be fogok menni! Persze csak németre. Témazárót írunk. Az utolsót Viki nénivel. Hiszen jövőre más fog tanítani minket, mert ő külföldre utazik. Épp azon gondolkodok, mikor kell elindulnom, ha a negyedik órára akarok beérni... Ja, meg, hogy tudok-e mindent. Vicces lenne, ha elszúrnám, pedig meg sem kellett volna írnom... Majd elmesélem, mi lett a végeredmény. Picit izgulok. De nem a fizika miatt, az cseppet sem izgat, a matek se, csak a német. Biztos menni fog, hisz tanultam... Igen, tanultam. Még reggel is.