Diákmisén ma azt hiszem 3 babát kereszteltek, ( az egyiket Dávidnak hívták, és nagyon ari volt :), de nem fontos) és hálát adtunk a tanévért, elbúcsúztattuk... Eddig minden OK volt, de következett az áldozás. Nos... Zoli állt az atya mellett ilyen segítőként, vagy mi. Klau nem is ment ostyáért, mert félt, hogy elneveti magát. Ennek ellenére Sanci és én elindultunk. Ő gyalogolt előttem. Megkapta "Krisztus testét", én következtem. Komoly arccal keresztet vetettem, az atya meg csak kotorászott a serlegében, de nem tudta megfogni a vékony kis ostyát! Eltelt 5 másodperc, muszáj volt hasba vágnom magam, de csak vörösödtem, ahogy Zoli is. Ha nem fogja meg végre, akkor tényleg kitör belőlem a röhögés! Na jó, tovább haladtam. Persze Klau mindent látott, ezért mire átverekedtem magam a helyem és énköztem ülő néniken, meg a két lányon, letérdeltem, Klau együtt fulladozott Sancival, aki a nagy nevetés közben félrenyelt, én meg nem bírtam már... Szegény úgy köhögött, persze ez is vicces volt, Klau megint kuncogni kezdett, erre én is, meg nyilván Sanci, szóval elég .... érdekesen nézhettünk ki. Mise végén vettük észre, hogy felettünk a kóruson állt Gabi néni, és Zoli elmesélte, hogy végig minket figyelt!! Kicsit sem ciki...Templom-ciki...

 Egyébként ma délután ünnepeltünk. 1. apák napja van 2. viszlát hetedik, ja, és kitűnő bizi

 Apuéknak nem is tudom, mi baja volt a zenével: TH, No thanx, Juli...? Ötlet?

 Ja, igen, grilleztünk, csirkeszárnycombokat, így Jerry jól járt, mert én azt nem igazán bírom megenni, ezért az asztal alatt neki adtam, na meg anyuéktól is megkapta a csomtokat! Lényegében jól telt.

 Olvasom a Nyomorultakat. Délelőtt befejeztem a Kalózokkal az Antillákrát Vernétől, (tegnap kezdtem,) és ugyancsak tegnap olvastam el A kis herceget, Vn ösztönzésére. Picit sem sírtam, áhhh, csak anya nem értette, mért zokogok ennyire. Aztán felmutattam neki a könyvet, és rögtön rájött. Annyira szép! Én meg annyira érzékeny vagyok... Kellemes nap lett a mai :)