Búcsúzás itthon. Egy megható film, melyben az afrikai rabszolgákról tudhatok meg ezt-azt, miközben a néger bácsi otthonát siratja... Nézni a hullócsillagokat teljes magányban a hegytetőn, összekulcsolt karokkal, és a problémák megoldásán gondolkodni... Este átgondolni a napot, azokat a hatalmas bajaimat, és rájönni, mennyire elefántot csinálok a bolhából. A felismerés nem könnyű... Másnap részt venni a máriabesnyői úton. A buszon odafele rózsafüzért mondani teljesen átszellemülten... Nézni a mellettem elhaladó kocsikat, fákat, mosolygó embereket. Megérkezni, és megcsodálni a templomot. Felmenni a karzatra, hogy onnan hallgassam a misét; látni alattunk szinte mindenkit. A pap prédikációját hallgatni:
Elsírni magam azon a történeten, melyben a matróz feláldozza szabadságát az édesanyjáért... Bőgni, mert Szűz Mária nagyon sokat sír értünk... Itatni az egereket, mert közelebb kerülök egy nagy igazsághoz (minden semmi)... Zokogni már, számtalan ember (többek között a kántor) előtt, mikor egy újabb történet kerül elmesélésre... Sírni a Miatyánk alatt, mert észreveszem magam, és nem bírom abbahagyni, mert felismerem a forrást, amit oly régóta kutattam... Megkönnyezni, amikor hazaérek, és megölelhetem anyát.
Megköszönni NEKI, hogy már látom a forrást.
Minden "." helyébe képzeljetek egy könnycseppet. Így telt a nyaralásom. Végül, a következő idézetet egy szentképen találtam, nem tudom, honnan lehet az a papír, mert nem magyar...
<<Wie kann ich dir helfen, Herr Jesu Christ?>>
<< Wenn du recht brav und artig bist, dann schmerzen die Wunden nicht so sehr, wenn du der Mutter gerne folgst, dann drückt die Krone nicht so schwer und wenn du ein Gebetlein sagst voll heiliger Andacht und rein, kommst du mich besuchen in meinem Leid und ich bin nicht mehr so allein.>>