Huh, tegnap már nem volt erőm írni, ezért úgy döntöttem, majd ma bepótolom. Hát, ma sokkal inkább hulla vagyok, mint tegnap voltam! De azért írok...
Ma német órán tiszta K.O. hangulat uralkodott. Annyit nevettünk, hogy Reni csuklani kezdett, de nagyon hangosan! :] Én pedig annyira kacagtam, hogy előtörtek a könnyeim, és olyan volt, mintha sírnék... Aztán Reni jól összeszidta az engedetlen ceruzáját...
Hát, én azt hittem, ott halok meg. Tanárnő pedig bejelentette, hogy ne használjuk a "hülye" szót, mert "nagyon idegesíti és irritálja". Komolyan... Ilyet...
Itthon rádöbbentem, hogy egy árva kukkot nem tudok kémiából. És nem is értem... Az a legjobb. És már nem is érdekel. Ez még jobb. Várom a holnapot... Szegény Klau, nagyon xarul van a keze miatt :[
Angolon annyira szuper volt! Kaptam ajándékot M.nétől :) Olyan kedves tőle! Én akkor is nagyon szeretem, ha más nem. Ez van...
Végül, egy könyvet ajánlok nektek búcsúzásul, érdemes elolvasni!
Lakner Artúr: Édes mostoha
" - Ki vagy te, aki leolvasztottad a jéggúnyát egész országomról?
Az idegen leány csendesen és mosolyogva felelt:
- Én, felséges uram, a Szeretet vagyok! "
" Bizony, nagyon szép volt az élet a Hargitay-kastélyban és Hargitay báró a kastély ablakából sokszor megleste feleségét és kislányát, s a szíve csordultig volt örömmel, amikor látta édesanya és lánya derűs együttlétét.
Aztán egyszer csak mindennek vége szakadt.
A fiatal báróné lelke elszállt, mint egy halk sóhajtás. "
" Milyen jó is volna, ha az élet is olyan volna, mint az iskolában a fekete falitábla: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk, ami nem sikerült. "
