Ujjunk begyéből vér serken ki, Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Hiszen gyalázatunk, keservünk Dunának, Oltnak egy a hangja, Mikor fogunk már összefogni? Meddig lesz még úr a betyárság Bús koldusok Magyarországa, Ady, tudjátok, hogy az egyik kedvencem... Szerintem ez a vers nagyon tanulságos, számunkra is... Gondolkozzatok rajta ;)
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.
Címkék: idézetek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stbll483skuli.blog.hu/api/trackback/id/tr48291287
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.