Jó reggelt mindenkinek, vasárnap van, de nem tudtam aludni. Mivel nincs semmi xtra dolgom, úgy döntöttem írok. Ez a reggel furcsa, mert éjjel se tudtam aludni, és most is itt vagyok. Igaz fáradtan, de ennek ellenére éberen.
Este annyira féltem, mert hallgatnom kellett a vihar tombolását. És én azt annyira utálom! Nem tudom, miért. Vannak dolgok, amiktől egyszerűen szörnyen félek. Például a sötétség. Az egyik kedvenc színem a fekete, de olykor nagyon tudom utálni. Imádom a csillagokat, az éjszakai eget, de nem akkor, amikor egyedül vagyok. Igen, a sötétben csak egyedül rettegek.
Fáj a jobb karom, mert egy 2 centis lila folt éktelenkedik rajta. A vonaton álltam, Klaudiával, nyitva volt az ajtó, és így süvített befelé az a hang, mert nem a fülkében ültünk, hanem ott mellette.. Ahol fel meg le kell szállni.. Igen, ott. És én be akartam csukni az ajtót. De olyan bénán könyököltem bele, hogy sírva nevettem utána... És most itt az eredmény: fáj és csúnya :]
Wááááh, össze vagyok kavarodva. De nagyon. Vajon mi lehet most E-vel? És Vn-nel? Olyan rég beszéltünk :[
És vajon felvesznek a DNG-be? Vagy a Madáchba? Az ottani szóbelin hablatyoltam egy csomót. A DNG-sről ne is beszéljünk, mert maga volt a pokol. Nem fogom leírni, mert nem szeretném felidézni. Olyan egy napot... Soha többet!
Tegnap azt álmodtam, hogy csokit ettem, de rettentő sokat. Utána felébredtem, és fájt a hasam. A mai nap még hosszú lesz. Sajnos. Bár tele vagyok elintéznivalókkal, inkább azt mondom, hogy nincs semmi. Mert egyik se fontos, csak mindent meg kéne csinálni. De se kedvem, se időm... Tegnap is csak írogattam. Sztorikat, egy füzetbe. De nem értelmesek. Csak tanulságosak. De csak nekem. Hisz csak én értem őket. Direkt lettek így fogalmazva. Na jó, Klau is érti. De nem lényeg.
Emma - így hívják ezt a vihart, ami most van Németországban, Ausztriában, itt, meg a környező néhány országban még. Bár ne lenne :[
