Wow, először is: el se hiszem, hogy a mai a 230. bejegyzésem a blogomban! (Lehet, hogy 5-10-zel kevesebb, ha te számolod, mert van pár privát bejegyzés, de tényleg csak 5-10)
A tv-ben épp Hupikék törpikék megy xD
Uhh, felkeltem, igaz, hogy szombat van, de nem tudtam aludni. Még múltkor kaptam egy nagyon szép számot, nézzétek meg - ha van kedvetek - itt. Annyira szép... ..::szerintem::..
Klaudia írt egyszer az előítéletekről. Most ez nekem is eszembe jutott, pont a rocksztárokról. Mert ez annyira hülyeség! Mért kell, hogy tele legyen a szívünk utálkozással? Meg fujjogással. "Jujj, piercingje van! Annak meg összetetovált bőre!" Szerintem annak az illetőnek úgy tetszik, és ő se szól be azért, hogy neked barna vagy szőke a hajad! De komolyan... Nem értem, tényleg nem értem, hogy mi van ebben a világban. Annyi millió nekem senkinek tűnő ember, és közöttük annyi meg annyi bántó szó.. Mindenért. Csak rosszat tudnak mondani. Elhagyni. Megvetni. Átvágni. Kijátszani. Megverni. Bántani. Bántani. Bántani.
És ez olyan rossz... Főleg, hogy én - hülye én - még akkor is képes vagyok ragaszkodni valakihez, makacs módon melléállni, szeretni őt, ha ő ellenem van valójában. Ha megtette a fentebb leírtak sokaságát. És én hülye vak idióta, még adok esélyt. Még az ezredik után is. Pedig tudom, tudom, tudom, hogy nem szabadna! De mit tehetnék?
Éreztétek már, hogy ránéztek valakire, és nem tudtok elhinni róla semmi rosszat? Amikor én ezt érzem... Tudom, hogy a megérzésem nem csal. Igazam van, ő tényleg nem rossz. Csupán vele is mindenki olyan kegyetlen volt, nem is kegyetlen, hanem hideg; és ő is ilyenné vált. Azzá vált. Emberré. Igazi emberré. Amilyenekkel tele van a Föld. Sajnos.
De azért itt a másik oldal: az a sok nő, férfi és gyerek, akik szíve nem hűlt ki. <333
