Amint látjátok, újítottam megint a dizin. Tudom, hogy még áprilisban csináltam a fekete-pirosat is, de az nem illett a jelen hangulatomhoz. Vagyis: nem tetszett rajta a tolltartóm (mert az az én tolltartóm volt! mindjárt beteszek egy képet róla, hogy megnézzétek :P), viszont a szívet cukinak találom, jó, azért, mert az az én kezem <3 :Đ 
Ma irodalmon kellett írni a tavaszról. Hát én írtam, és - én hülye - természetesen felolvastam. Most bemásolom, mert ez mégiscsak tényleg ÉN vagyok ;]
A tavaszról nekem először a szerelem jut eszembe. A nyíló virágok és a kismadarak. Aztán az újjászületés - ez a szó ugrik be. És megint: szerelem. Mintha álmodnék. Végre vége a télnek, mosolyog még a nap is. Tavasz. Ébredés. Élet. Remény. Mert a sötét tél után eljött ez az idő. Szerelem, szerelem, szerelem. Nagyon szerelmes vagyok.
ThxVn
2008-04-21
Hát ez volna. Muszáj volt a remény szót beleírnom, mert az a kedvenc szavam, már régóta. Néhányan talán még emlékeztek arra a fura novellámra, na annak is 'Remény' volt a címe. Meg a legutóbbi regényemre, amit még nem fejeztem be xD. Főszereplői a Remény-lányok... Én reménybolond :$
És ha már tényleg tavasz van, olvassátok el ezt a verset, amit nagyon szeretek:
Kip-kop, köveznek. Kosztolányi Dezső Kosztolányi és Ady a kedvenceim. Igaz, hogy ők utálták egymást. Na jó, ez túlzás, de nagy rivalizálás volt köztük, stb. Milyen furcsa! Mégis, mindkettőt nagyon szeretem... :]
Itt van a tavasz.
Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
Én hallgatom ágyamból a zenés neszt.
Mily csiklandó és édes és ravasz.
Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.
Kip-kop, zene az élet, muzsika,
láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
Mostan miséznek a kis madarak,
és a szobákban is ezer titok vár.
Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,
zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.
Most mint a léggömb, szállani szeretnék.
Mily csiklandó és édes és ravasz
a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.
Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.
