"Itt kell maradjak a földön. Dehát azt teszem! Talán túlságosan is. Igen. De már nem merek álmodni. Nem merek mosolyogni, hinni a reményben, mert... Nem merem. Félek, mert ha mosolygok és bízok, akkor szárnyalok. De olyan könnyen eljön az idő.. A zuhanás. És minél boldogabb vagyok, annál magasabban repülök. Minél magasabban vagyok, annál nagyobbat fogok esni. És fájni fog. Nagyon fájni. És félek, félek ettől a szenvedéstől. De mit ér az önkímélet, ha közben nem engedem, hogy az álmaim megvalósuljanak? Az álmaim, a sorsom, a jövőm! Mit csinálok? Mért próbálom kiverni Őt a fejemből? Mért nem akarok szerelmes lenni? Mért nem akarok barátot? Mért csinálom ezt? Rosszabb vagyok, mint egy apáca, aki mindenét feladta, hisz neki még ott van Isten, vakon bízik az Úrban. Hol van, hova tűnt a hitem? Mért hagyott el a reményem? Mért hagytam el magam? Mért nincs fény? Hol vagy Uram, mért nem látlak? Mért nem bízok benned, mért nem kérem a segítséged, mért felejtettem el mindazt, amit velem jót tettél? Hova tűntem? A hitem, a bizalmam, a szeretetem, a jókedvem, a reményem, a hálám... Nem maradt semmi a szívemben, csak fájdalom és félelem. Nem fogok repülni? Nem fogok zuhanni? Csak süllyedni. Még tovább, a föld alá. Eltűnni, örökre. Bűnhődni. Ha lenne támaszom, belekapaszkodnék. Ha lenne. De nem engedtem magamnak. Nem akartam segítséget kérni, amíg megtehettem volna. Hát itt az ideje, hogy összeszedjem magam. Nem érdekel, ha hosszú és nehéz lesz, és a végén fájni fog. Élni akarok. A pillanatnak, a mának, a holnapnak. A pillanatért, a máért, a holnapért. Mert jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
by n
Silbermond-szám, amit imádok:
Du bist das Beste was mir je passiert ist
Es tut so gut wie du mich liebst
Vergess den Rest der Welt
wenn du bei mir bist
Du bist das Beste was mir je passiert ist
Es tut so gut wie du mich liebst
Ich sag's dir viel zu selten
es ist schön, dass es dich gibt
