Nahát, itt van az asztalon egy lap. Eboltási bizonyítvány, áll rajta nagy, kék betűkkel. Alatta: A kutya neve. És még alatta: Cili xDxD Alatta meg: Fajtája. És: házi macska xD
És a születési idő 2004 tavasza. És ez a cica (akit soha senki nem hívott amúgy Cilinek) még ma is él. Milyen jó már ^^ :)
Már fél órája küzdök az ebédemmel. Fogyókúrás, és minden kanál után hányingerem van, iszok rá vizet xD, és kezdődik előről. De nem bírom egyszerűen, öklendezni kezdek. Undorító. És én hülye egy egész tányérral szedtem. És meg kell ennem, mert különben mama látná, hogy nem ettem meg, és ő csinálta nekem. (Nagyon finomakat főz, de arról nem ő tehet, hogy nem szeretem; én kértem meg, hogy ezt csinálja, mert ez kell.) Mert most mama nálunk lakik, mert ma reggel papa meghalt. És mama most nem szeretne egyedül lenni otthon, gondolom, de lehet, hogy anya nem szeretné, hogy egyedül legyen, és ezért hívta meg hozzánk pár napra.. Nem tudom, mert velem csak annyit közöltek, hogy itt fog lakni most.
Hát tényleg sajnálom, de komolyan nem bírom megenni. Meg fogja érteni, igen..
Ja, most azon gondolkodok, hogy milyen már ez a halál-dolog.. Igazából nem tudok gyászolni, mert két dolog él bennem elsősorban. Az első, hogy a halottak bizonyára egy másik, szebb helyre jutnak. A második, hogy ha nem jutnak sehova, akkor meg már nem éreznek semmit, és békében nyugszanak. Igazából felesleges bármelyikben is hinnem, mert csak a halálom után fogom megtudni, hogy melyik az igaz. Vagyis, ha megtudom, akkor az első, ha nem tudom meg, akkor a második =D
Szóval, nem vagyok szomorú, mert papának mindenképpen jobb, hiszen a túlvilágon már csak nem szenved. És arra gondoltam, hogy tuti hiányzunk neki azért, dehát biztos lát minket, vagy annyira halott, hogy megszűnt, a lelke meg minden, és akkor meg már nem hiányozhatunk neki, mert nincs mivel éreznie ezt a hiányt.. Tehát, még mindig úgy gondolom, ahogy gondolom: nem vagyok miatta szomorú.
Csak egy picit hiányozni fog, mert azért nagyon szerettem. És láttam kéthetente egyszer, most meg már hosszú évekig nem fogom. (Ezekben a hosszú években reménykedek azért, mert szeretnék még hosszú évekig élni :$) Emlékszem, hogy annyira szeretett ő is engem. Amikor kicsi voltam, minden hétvégén jártunk még hozzájuk, és ő minden hétvégén felolvasta nekem ugyanazt a mesét, a kedvencemet. És kívülről fújtam az egészet, de akkor is azt a mesét kértem tőle, és annyira jó volt. A három kismalac volt az :$ :)
És doktorosat játszottunk, és mesélt nekem az űrről, a bolygókról, és már miatta tudtam max 6 évesen az összes bolygó nevét. És ez a sok szép emlék mind megmarad róla, nekem. Most már főleg, hogy leírtam. :) És ha rágondolok, mosolyra húzódik a szám, és csak egy picit görbül le, amikor eszembe jut, hogy többet már sosem olvashat nekem mesét.
Egyedül azt sajnálom, hogy az utolsó emlékem róla az, hogy a mentő vitte el hordágyon, mert felülni sem tudott, annyira gyenge volt. És amikor kitakarózva feküdt, láttam a bordáit, és... 40 kg, ha volt.Szörnyű, hogy az élete utolsó hónapjai már csak a szenvedésről szóltak. Olyan rossz =/ Azért nem értem, hogy miért vannak egyes emberek az eutanázia ellen, mert ha valaki már gyógyíthatatlan beteg, és kb gépek tartják életben, és nem akar többet szenvedni, akkor minek erőltetni? Ha még meggyógyulhat, akkor persze, tegyenek meg mindent, de ha már nincs esély, akkor csak meghosszabbítják a szenvedését. Ennek nem látom értelmét, dehát a nálam okosabbak biztos látnak benne valamit. Érdekelne, hogy mit. Remélem, nem azt, hogy istenen kívül senkinek nincs joga elvenni egy emberi életet. Mert egy, hogy valószínűleg nincs is isten, de ha van is, akkor sem tudják bizonyítani, és kettő, hogy az én életem az enyém. Nehogymár ne dönthessem el, hogy mihez kezdek vele. Szerintem. De mindegy. Nem bírom elviselni, ha valaki túl komolyan veszi a vallást. Egyszerűen taszít, már az aurája is, komolyan. Az ilyen ember annyira különbözik tőlem. Furcsa dolog ez a hit. Én ezt a kérdést már nyitva hagyom magam előtt. Jelen pillanatban nekem így a legkényelmesebb, meg a legbölcsebb, mert nem tévedhetek, és igazából.. Annyira mindegy, hogy ki teremtett minket, meg hogy hova kerülünk halálunk után.. Úgysem tudjuk meg addig, vagy talán sosem, akkor minek agyalni rajta.. Meg persze csatlakozni valami valláshoz, és rendszeresen jól összeveszni azokkal, akik más véleményen vannak. Hát ez tényleg példamutató ^^
De azért vannak dolgok, amiket elítélek. Vagyis, nem is értek. Pl, a katolikusok (meg talán az összes keresztény?) azt mondják, hogy aki jó volt, az a mennybe jut, aki meg rossz, az a pokolra. És azt is vallják, hogy isten teremtett minket. Szóval isten döntötte el, hogy milyenre formáz minket. Azaz aki gonosz, az isten miatt olyan. Erre gondolom, azt felelnék, hogy nem, az ördög miatt. De akkor kérdem én, ki teremtette az ördögöt? Mert ha isten volt az első, meg a mindenség, meg blabla, akkor neki kellett létrehoznia a rosszat is. Ha meg nem ő csinálta, akkor az ördög legalább olyan hatalmas, mint isten. Sőt, talán ő hozta létre istent. Akárhogy is van, nem az emberek hibája, ha a pokolra jutnak, mert isten rendezte így a forgatókönyvet. Az ősbűn igazából az ő bűne. Rajta múlt az egész. Vagyis az 'ÉLET' egy játék, vagy film, amit isten figyel, és olykor biztos jót röhög. Ezért nem nagyon értem, hogy a katolikusok hogy tudnak egy ilyen.. istent imádni.
Nincs határozottan egy dolog, amiben hiszek, de azért az ilyenekben sosem tudnék már hinni.. És nem is értem, hogy az emberek hogy tekinthetik a Bibliát valami szent könyvnek, amikor tanmesegyűjtemény az egész. Olyan befolyásolhatóak... =/
Na mindegy. Akárhogy is kezdődött, és akárhogy is lesz vége az egész világnak meg életnek, meg mindennek, és most nagyon élvezem, és.. Nagy csoda ez. :)
