Már 11.50 óta fent vagyok. El se hiszem xD
Áhh, tudom, hogy gyáva vagyok. Tudom, hogy igent kéne feleljek, de olyan nehéz. Már majdnem bemeséltem magamnak, hogy nem a helyes válasz. És akkor ha igent mondok, hazudok. Viszont legbelül érzem, igent kell mondjak, tehát ha nemet mondok, akkor is hazudok. De mindkét szónak furcsa következményei lesznek. Félek mindkettőtől persze, de attól félek legjobban, hogy ő megtudja, igenigenigen a válaszom; de ezáltal belelát a szívembe. Az én titkom nem lesz titok többé. Persze, pont ő fogja tudni, és ez oké de mégis.. Nekem, aki az évek során szinte minden bizalmát elvesztette az emberekben, nagy kihívás ez. Félek, mert olyan rég voltam már teljesen őszinte az igazán fontos dolgokban! Ezért rossz, ha túl sokat használom a fejem. Mert keresem az egyszerűbb és a kevésbé fájdalmas megoldást. És ez most a nem lenne. De igent fogok mondani. Remélem. Hisz nem futhatunk el örökké az igazság és a sorsunk elől! Egyszer úgyis kiderülne, most pedig még nincs mitől tartanom. De van. Van, persze, de szeretem a kalandokat meg a kockázatot. Csak most mégis.. Egy iskolai kaland, vagy hasonló érzelemszegény akármi oké, legyen izgalmas, persze. De amikor már komolyabb a dolog, akkor.. Megéri? Ha igennel felelek, meg fogja érni az utána következő szenvedés? És ha nemet mondok, meg fogom érdemelni az utána következő önemésztést?
Mért is döntök ilyen nehezen? Nehéz megtalálni a jó választ, pedig csak két lehetőségem van. Még jó, hogy nem több xD
Kedvenc verseim - ha valakit érdekel -, melyeket nem találtok meg nagy költőink verses köteteiben: itt
