Túlestem egy héten, és egy futónapon. Margitszigeten. Gyalogoltam. Gratulálok magamnak.. Szánalmas, hogy mindez azért volt, mert a feldagadt lábam miatt nem tudtam lefutni a kúpert. Mindegy. Holnap nemakaroknemakarok menni.. De nincs választásom. Azért annyira nem szörnyű, mert csak három nap.. De nem szeretem a hétfő reggeleket. Csak addig jó, amíg ülök a kocsiban, és nézem az eget, meg az utat, az autókat, a házakat, gondolkodok. Mintha nyaralni mennék, jut eszembe, és szeretem, mert imádok utazni, ezt már Bence is megállapította <3
Ohh, mielőtt még elfelejteném, hallgassatok LinkinParkot, én mostanában csak azt vagyok képes elviselni, mint zenét. Meg még kb. 5 másik számot. De főleg LinkinPark.
Jövő héten bemásolom az én drága osztályom néhány aranyköpését =) Most is be akartam, dehát nem volt időm.. Szombaton még suliban ... (ide kell egy ige.. nem szenvedtem, hanem... na igen.. ), ma azaz vasárnap meg futónap, hát tanulni se volt időm, meg azokkal az emberekkel foglalkozni, akiket szeretek, és akik annyira hiányoznak.. Nagyon </3. Néha utálom a kollégiumot, és az iskolát is. Néha ezt észreveszik rajtam. Pénteken Anna azt kérdezte, miért utálom. Én azt feleltem, hogy az első héten még tényleg utáltam, mostmár csak megszokásból. Ennyire egyszerű. Gyűlölöm, hogy elveszi az életem háromnegyedét. A talajszint felett 6 méterrel élem le a délutánjaimat, és ott alszok heti négyszer. Utálom. De tényleg csak megszokásból. A szobatársam és Anna nagyon kedvesek, az osztálytársaimmal meg we are in love, tényleg, nem képzeltem sose, hogy ennyire jó közösség leszünk, a lányokkal ennyire jó barátnők, már az első hónap után.. Szilvi, Betti, Anna, Vivi, Annamari, Flóra, és a többiek, a másik csoportból is és az A-ból is.. És a fiúk is.. okosak, de mégis 'sör vagy bor?' =) És kávé. De csak néha (heti1x), titokban valójában minden nap. Lefeküdni aludni éjfél körül. Felriadni a rémálmomból reggel hatkor. Ténylegesen felkelni hétkor. És elmenni a suliba, reggelizni. Hétfőn délután már elmúlik a rossz kedvem, mert csak az jár a fejemben, hogy mindárt péntek, mindjárt péntek. Kedden már majd kiugrok a bőrömből, főleg, miután lezuhanyoztam, és fekszek az ágyon. Szerdán elkezdem összegondolni, hogy mit viszek haza hétvégére. Csütörtökön bepakolok, de nem mindent, hogy péntekre is maradjon egy kis munkám, miután megérkezek tanítás után a kollégiumba. Pénteken pedig.. Imádom azt a napot.. Minden napot imádok, és ez a várakozás miatt van. Várni valamire, ami tudom, hogy el fog jönni. Nem történhet másképp.
A remény van bennem, ezt bizonyítja a mostani hét is. Még csütörtökön is szar kedvem volt, mert csak szombaton jöhettem haza. És Adriék nem értik, hogy mért szeretek annyira itthon lenni, ők utálják a szüleiket, az otthonlétet, a családot, stb. De nekem az itthon meg a haza többet jelent. Ezt a községet, anyát, apát, a tesóimat, a fekete cicámat, aki rohan hozzám pénteken, mint egy őrült, és már ki sem tudok lépni az autóból, a barátaimat, Klaudiát, a Tescot, az ismerős fákat, embereket, villanyoszlopokat, illatokat, mindent, amit imádok, az emlékeim nagy részét, az eddigi életemet. Még a Tescot is imádom xD És ez a múlt, de a jelen is. Mert tudom, nagy változás történt velem, félig pesti és gimis lettem. Pedig valójában én én vagyok.. Én maradtam. És a bolondos dolgaim is..
Majdnem két hónap után azt mondom, megérte. Nem szenvedek, nem vagyok túlterhelve, nem fogok belehalni. Szeretek délutánonként a lányokkal vásárolgatni és buszozni is. A tömegközlekedést sose szívleltem, de.. most sem lett másként, csupán menekülök. Jó érzés, amikor állok a héven, és megy előre. Messze, sorra hagyjuk el a házakat, a megállókat. És a délelőttöt kipihenem. Csodás érzés. Még a visszaút is.
Hát, nagyjából ennyi. Vigyázzatok magatokra, majd jelentkezek =) És kitartás, nektek is és magamnak is, mert mindjárt szerda!! Jövök hazaaa, már úgy várom!! Pedig még el se mentem.. :$ <3
