Akkor...:
2008.07.08.
Ha ez egy álom, nem akarok felébredni, de ha ez tényleg a valóság, akkor nem akarok aludni, mert minden percét ki akarom élvezni a boldogságnak. El se tudom érthetően magyarázni, hogy mit is érzek pontosan. Feltöltődtem energiával, mindent megcsinálok, vidám vagyok, sokat beszélek, többet, mint szoktam, és a szívem minden egyes pillanatban hevesen ver, és ezek a dobbanások eszembe juttatják ŐT. [...] Hát... Mivel érdemeltem ki én ezt a hatalmas boldogságot? [...] Még mindig nem fogtam fel. Pedig így van... És amikor egy-egy pillanatban rájövök, akkor azt érzem, repülök, szárnyak nélkül, és... pörgök, zenét hallgatok, és minden gondolatom ő... és hihetetlen.
2008.07.11.
[...] Azért van egy olyan érzésem, hogy nagyon sokat fogunk mi még szenvedni. [...]
... és most:
2008.12.11.
Lezárult.
Vagy mégsem?
