Ma reggel. Most pár perce. Én épp összeszedtem az erőmet, hogy elkezdjem főzni az ebédet ( na jó, csak rizst kell csinálni, meg pár apróságot még ), gondolkodtam, hogy először felmossak, vagy inkább mosogassak-e, Peti meg Sanci tévét néztek. Bementem a szobába, hogy beállítsak valami hallgatható zenét.. ( Linkin Parkot xD )
Hirtelen megcsörrent a telefon. Anya és apa dolgoznak, én meg soha nem veszem fel a telefont ( azért, mert NEM és kész ), így kiáltottam Petinek, hogy vegye fel.
Peti odarohant, felkapta a kagylót, én meg csak azt hallottam, hogy halló halló, valaki szóljon bele, halló halló! Elég vicces volt xD Mondtam, hogy hagyja, úgyse fognak már beleszólni. Visszament tévézni, én meg igyekeztem visszatalálni a gondolatmenetemhez. Úgyse tartottam még sehol, még gondolatban sem, nemhogy gyakorlatban..
2 perc múlva megint telefon. Ugyanez a jelenet kb, már kezdett elegünk lenni.
Megint eltelik pár perc, és a *** telefonunk megint csörög. Peti felveszi, semmi. Rögtön le is rakja, addigra Sanci is kiér a konyhába meg én is. A telefon már nem csörög. Erre Sanci felveszi, és beleordít, de olyan igazi ideges nagyon hangos ordítással:
- NA MOSTMÁR KI AZ??
Én szakadtam a röhögéstől, főleg, amikor Sanci folytatta a szövegét:
- Igen, S.Sándor vagyok, igen, anya nincs itthon, meg apa se, szóval.. hát anya azt mondta, hogy nem, nem szabad, mert... ööö...
És közben gesztikulált, és vörösödött, és próbálta visszatartani a kitörni készülő hahotát. Miután udvariasan visszautasította a meghívást, legalábbis így vettem ki a szavaiból, megszólalt:
- ***, Reni anyja volt! Na, telefonos megnyilvánulások.
Ááááááááááá tudtam xD
( Tudom, hogy ezt most senki nem érti, de ha elmagyaráznám, még zavarosabb lenne. Köztudott, hogy nem tudok magyarázni. Illetve mások számára értékelhetően biztos, hogy nem... A lényeg, hogy.. Nem, inkább bele sem kezdek.. xD Viszont, boldog Szilvesztert mindenkinek =] )
