Életem

Imádom címnek azt adni, hogy lálálá. Mert amikor eszembe jut a sok címlehetőség között ez a szó is, akkor mindig boldog vagyok. Mert ha szomorú az alaphangulatom, akkor még véletlenül sem jut eszembe az, hogy lálálá. Ha pedig mégboldogabb vagyok, jöhet a láláláá. És ha nagyon boldog vagyok, akkor lálálááá. Zzz. :$
Huh, jó lesz a ma este.. :) Legalábbis remélem. De csak rajtunk múlik. Akkor meg egyértelmű, hogy jó lesz. :D
Szeretnék egy nagy ládát, amit kulccsal lehet kinyitni. Ezt amúgy már két éve is leírtam egyszer, de még azóta is folyamatosan szeretnék. xD
Szombaton Megasztár lesz. Amit csakazértis szeretnék nézni. =/
Csütörtökön pedig (áááht persze már megint fordított időrendi sorrend.. jellemző.. xD) megyek munkát kapni. ^^
Most meg épp mandulás nápolyit eszek. Nem annyira finom, nem is szeretem igazából a mandulát xD, de most jó.. :$
Mostanában esténként azt képzelem, hogy Vivi buliján vagyok, és kint, és este van már, és fekszek a hálózsákomban, és nézem a csillagokat. Vagyis.. nézzük. Olyan furcsa. Nem tudom megmagyarázni, mit szeretek úgy a csillagnézésben.. De amikor V 'unszolására' legutóbb kimentem Sanciékkal, és a hintaágy puha párnáin (vagymiaz a hosszú izé, amin ülünk) feküdtünk, mert leszedtük a hintáról, és kivittük, és letettük a földre, és ráfeküdtünk, (ez annyira off, hogy nagyon: régen amúgy mindig figyeltem, hogy ne írjam le sokszor egy mondatba, hogy 'és'. Olyanokat használtam helyette, hogy majd, aztán, ezek után, meg ezt követően, ja, néha azt is, hogy meg xD, blablabla, de mostanában előszeretettel írom, hogy 'és.. és.. és..', mert ezzel is kifejezek valamit, amit lehet, hogy csak én érzek, meg lehet, hogy csak nekem tűnik fel, de akkoris. Ez tényleg nagyon off volt, és még hülyeség is talán. :$) sooo, akkor annyira jó volt nézni azokat a csillagokat. :D És megint szeretném. Persze, az sem mindegy, kivel nézzük. Vagy egyedül. Furcsa, mert néztem már egyedül is őket. Akkor legalább annyira magányosnak éreztem magam, mint amilyennek a kis herceg érezhette magát azon a soknaplementés napon. Egyedül tehát garantált magány, és gondolatokbamélyedés. (Ez egy összetett szó, ezért nagyon is helyes nyelvtanilag, és kész. :ł) Bezzeg ha már ketten nézzük az eget, teljesen más érzések kerítenek hatalmukba. Milyen furcsa... És persze, más érzések öcsémékkel, és más mással. Ez is furcsa. De az furcsább lenne, ha mindig ugyanúgy éreznék. Ajjj, mi az igazából, ami nem furcsa? :D Na de mi az, ami kiváltja belőlünk (najó, belőlem) ezeket az érzéseket? És akkor hol vannak, amikor épp nem csillagokat nézek? Egyáltalán.. milyen érzésekről beszélek? :D:D 
Vannak bizonyos kérdések, amik jobban néznek ki megválaszolatlanul. Na ez pont olyan. ^^