vannak dolgok, amik felháborítanak és sokkolnak.
Nr1: idézek egy levélből, amit ezen az oldalon találtam: [ http://remalom.blog.hu/2009/01/12/kapcsolatmegszakitas#more873031 ]
A gyerekek a szerető környezetből egy rideg, szeretetlen, durva lelkű valaki mellé kerültek. A két gyerek közül leginkább a kislányt nem tűrte meg, mert a gyerek egy határozott, harsány, energikus gyerek, akinek véleménye van a dolgokról és el is mondja. Az elmúlt két év a kisgyerek egyéniségének, személyiségének a megtöréséről ,az önbizalma, önértékelése sárba tiprásáról szólt. Emellett napirenden volt az iskolai teljesítménnyel való állandó stresszelés, és a büntetések. A gyerek két év alatt nem csak állandó lelki, hanem testi bántalmazást is elszenvedett.
A bántalmazásnak olyan riasztó „eredményével” szembesültünk, hogy amikor már újra nálunk volt, egy fekete pont miatt úgy viselkedett, mint egy kis megvert állat, a sarokba húzódott a kis kabaláját ölelve, és a veréstől rettegett. Közel egy órába telt, mire sikerült úgy megnyugtatnunk, hogy itt őt senki nem akarja bántani és az iskolai fekete pont nem jelent számunkra mást csak egy jelzést, mert elfelejtett valamit. Azóta ez a reakció többször előjött, de intenzitása hál' istennek csökken.
Meddig mehet el a lélekrombolásban egy ártatlan gyereknél egy szülő és egy „nevelőapa” aki a lelki és fizikai bántalmazás eszközét veti be a gyerek ellen? A gyerekeknek az a véleményük, hogy az anya megváltozott. A kislány elmondja, hogy Isten sem segít, mert ők az öcsivel két évig imádkoztak hogy az anya változzon vissza, és költözzenek haza, de nem történt semmi.
Nr.2: az általam gyűlölt... inkább hagyom a kerítőszöveget. szegény csaj - hungarista.
[ http://www.yv.hu/p=2c15d4c85858c0f086406411aef3257f ]
fuh, nem kell Nr. 3. ugye? oké, szerintem se :|
