Néha utálom, hogy vannak idézetek, amik tudnak túl romantikusak lenni, mert szívesen mondanám őket, de eszembe jut, hogy 'óó basszus, ez túl romantikusan hangzana'. És ezért nem mondom. Hiába érzem ugyanazt. Itt van pl ez:
Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.
Elolvasom, és olyan, mintha életem nagy szerelmének szólna. De igazából nem, csak.. Nem tudom. Azért ez ott van:
(21:45) [tündii.] : most erre mit mondjak.. a kezedben az a jó, amikor hozzám ér.. a szemedben..
amikor rám néz..
most soroljam el így?
légyszí ne mert az nagyon nyálas
szerintem
Néha jobb meg sem kérdezni a szíved, és akkor véletlenül sem kell hallgatnod rá. És.. most komolyan.. néha mintha jobb lenne nem gondolkodni. Furcsák ezek a dolgok. =D
