Tegnap volt Peti ballagása. Nagyon ügyesen szerepelt, büszke lehet magára. Ezen kívül pénteken tartottuk a suliban a gyereknapot. Ja, mellesleg június elsején volt a névnapom. Vagyis ez a három mind egy napra esett. Meg a zongoravizsgám is, de azon nem vettem részt. Viszont Edina elhozta a bizonyítványomat, amibe a következőt írták:
A tantestület határozata: Alsófokú művészeti iskolai tanulmányait befejezte, a TK1/A évfolyamába léphet.
De nem fogok. Ez a hat év elég volt, befejeztem. Azért ez egy picit elszomorító, de pont jó. Hisz nyolcadikban épp bírni fogom az angolt az iskola mellett, a szinti már nem fért volna bele. Én döntöttem így, és nem bánom. Csak egészen picit hiányozni fog. Ahogy VeNus is. Ez egy felnőtt nő titkos neve, akit hamarosan elvesztek. Juli-t hallgatok. Szeretem ezt a számot. Szóval VeNus-nál tartottam. Olyan rossz lesz nélkülük. Jövőre én ballagok, DNG-be szeretnék menni, remélem sikerül a felvételi. De annyira nincs hangulatom most erről írni. Jól esik merengeni a jelenen, a jövőn, de nem az eszemmel, hanem a szívemmel. Ugyan az agyam örül bizonyos dolgoknak, muszáj örülnie, a lelkem mást érez. És nem nyomhatom el! Múltkor msn-eztem egy nagyon fura témáról. Üveggömbökről. Már számtalanszor eszembe jutottak azok a percek, amikre... olyan nagy szükségem volt! Bár ezt senki nem értheti, csakis én. Ez így van jól. Tehát nem magyarázkodok...
