Már csak egy évzáró, és vége. Olyan nehéz elhinni! Nehéz...schwer...
A mai nap legfontosabb eseménye nyilván a póló átadása volt. Reggel már pityeregtem az ágyamban, aztán fogmosás előtt is, hiszen az utolsó német órára készültem, amit Viki nénivel töltünk majd el. Gondoltam, hogy ott akkor is sírni fogok. Mert..szóval nekem annyira nehéz a búcsú. Emlékszem, negyedikben ismerkedtünk meg, és egyáltalán nem éreztem akkor úgy, mint most. Nem lehet megmagyarázni...Persze, elég rosszul jött ki ez a tanév. Először Lukács tanár néni, akit szerencsére vissza vettek, aztán Szilárd Ádámné, Réka, és Viki néni. Ez a sok változás... Kiborító. De.. ez van. Sprite :)
Szóval könnyes szemmel indultam útnak, na meg a táskámmal, benne az ajándékkal. Az idő néha repült, néha meg cammogva lépegetett a negyedik óra irányába. Próbáltunk az évzáróra, ha-ha, kórus leszek..., és végre eljött a várt, vagyis nem várt pillanat. Amitől hetek óta úúúúúgy féltem. A többiek azt szerették volna, ha én adom oda a pólót, ezért végülis így történt. Jött Viki néni, én meg odaadtam, dadogtam valamit, aztán Anna elmondta a szövegét, mindenki megköszönte a tanárnő munkáját, és lényegében ennyi történt. Szerintem örült neki...Az a legfurcsább, hogy nem sírtam, csak majdnem. Persze, most megint itatom az egereket itt a gép előtt, de ott nem. Ez nagyon-nagyon érdekes. Pedig szörnyen érzékeny vagyok. És mégsem. Most is egy gyönyörű számot hallgatok. www.youtube.com/watch?v=kfMnM5Y2rw8 Annyira szép...Just me & you...
Most gondoltam bele, hogy D.Reni is mennyire hiányozni fog, hiszen Erdélyben lesz. A többi barátnőm, Anna, Klau, Niki itt marad a közelemben, de ő nem. És egy év múlva... ballagni fogok. Utána pedig sok osztálytársamat alig látom majd. Teljesen új környezet, új személyek, új és idegen világ vár rám, amibe vagy beleszokok, vagy...úgysem lesz máshogy :) Ohhh, vajon mit hoz a jövő? ezt senki nem tudhatja, csak esetleg Ő ott fent... Addig is, nem szabad magadba temetkezned, ha kell, csukd be a szemed, és álmodj. Vagy írj. És legyél sokat az igaz barátaiddal, de fordíts időt önmagad megismerésére is! Ülj le egy üres szoba közepén, néma csendben, és láss...lásd magad! Különben nem látsz majd meg senki mást sem. Ezen kívül használd az eszed, és... a szíved! Amíg lehet. Tanácsaim magamnak, és igazából bárkinek, aki megértette...
