Nem vagyunk semmik. Ez nem kifejezés! Őrületesen szeretem magunkat. Ja, Klauról, Annáról, Nikiről és rólam van szó. A barátnőkkel több az ember. Érzi, hogy fontos... Ez annyira szuper! Persze R2 sajna nem lehet velünk Erdély miatt, de vele e-mail-ezek! Képzeljétek! Szárnyalok! Akárcsak ma, a "szárnyalás" igazi helyszínén. Leírom, nem bírnám kihagyni....
Szóval msn-en megbeszéltük a fent említett személyekkel (kivéve R2), hogy 5-kor kimegyünk biciklizni. A találka a mi házunk előtt. Anna érdekes módon 4.50-kor jött. Ez azért fura, mert mindig mindenhonnan elkésik :) Megmutattam neki Görögország néhány nevezetességét, ennek okára később még kitérek, aztán megérkezett Klau és Niki is. (Olyan jó ez a Silbermond-szám) A "szárnyalás"-hoz mentünk, nyilván, majd a benzinkúthoz fagyit enni. Vagyis jégkrémet, mert anya nekem a fagyit nem engedi, hiszen tavaly nyáron Peti végig szalmonellás volt, valószínűleg e hideg nyalánkság miatt. Tehát, megvettük a jégkrémet. Leültünk a székekre, és natürlich beszélgetni kezdtünk. Nos, amikor az ember fagyit "nyal", és "bekapja" a szájába, inkább beveszi... Elég sok a nevetésre okot adó körülmény. Ugye? Annyira, hogy... ezt nem lehet leírni!! Hilfe! Ülök a gép előtt, és röhögök, és közbetesz ez a zene, ami borzalmasan vicces. Vicces, miket írok...CICCES. Mert ha este 10 után msn-ezek, megesik, hogy egy betű helyett mást "nyomok" le! És utána rámragadnak a kis...ügyetlenségek. Na, tehát ültünk, dumáltunk. De a hangulatunk jobb volt, mint a részegnek, aki örömében ünneplés alatt issza le magát. Persze kulturáltan :) Na jó, ajánlom a többiek blogjait figyelmetekbe... Anna és én lassabban ....izé...ettük azt a ... jégkrémet, egyáltalán nem élvez...tük! Nem! Az asztalt ütemesen kell rugdosni! 1-2-1-2, usw. Mikor Anna nem bírta tovább, és a kezébe ejtette a jégkrémet, hátra szaladt, egy motoros pasi meg ott bámulta, és aztán pofátlanul megnézte, mit csinál Anna! Mi meg úgy nevettünk, majdnem kiestünk a székből! És nem gurul, mert nincsenek kerekei... Ez vajon kinek a hibája?... És a kamera mért nem rögzít hangot is?! De a biciklinek meg vannak kerekei! Nahát.... Ezek után nagy nehezen a Malom utcában kötöttünk ki. Párszor összekoccantunk, majd mivel Niki és én jobbra, a többiek balra akartak menni, szétváltunk, persze egyeztettük, hol kell találkoznunk. Nikivel a hosszabb utat választottuk. Arra nem gondoltunk, hogy végig emelkedőn tekerhetünk! Hosszú idő múlva egymásra akadtunk a lányokkal, ugyanis tökéletesen elkerültük egymást, majd elmentünk a Játszó mellett, Béke utcán, Malom utcán, és elbúcsúztunk. Anna és én még folytattuk az utunkat, a házunkba inni, majd utoljára föl szárnyalni. Jöttünk volna ez után haza, de megláttuk Frodót, az angol tanárnő kutyáját. Anna meg szólni akart Kati néninek, nehogy beleessen az a szerencsétlen állat a Tápióba! Végül simán továbbhaladtunk. Az utca közepén kutya ugatott. Nem, semmi, csak féltékenyen bámulta, ahogy a gazdája a kapával kapál. Krmmmm, tényleg így volt! Félre ne értsétek, dolgozott a kertben!
Mondtam, hogy még el kell mesélnem a Görögországos sztorit. Nos, kitaláltam, hogy írok egy rövid történetet. Ebben egyesek el fognak utazni Görögországba és Itáliába, 2 hétre. Ha már az életben nem jutunk el oda, képzeletben hadd menjünk már el! Úgy döntöttem, nem fogom lejegyezni a blogomba, de aki szeretné, és remélem szeretnétek a saját mesénket olvasni, az szóljon, elküldöm e-mail-ben. Ha kész lesz. De csak jövő szombaton indulunk, és addig még egy csomó dolgom van ezzel kapcsolatosan. Azt hiszem, az utasok nevét azért közzé teszem, ccccicces ez a kifejezés.... Közzé teszem:
Anya, Apa, Peti, Sanci, Vn, Peti bácsi, S, Niki, Ő, R2, Tomi (Niki öccse), Katica (unokatesóm), Vivi, és én :) Kívánjatok jó utat!
