Egy könyvet olvasok, vagyis ma reggel fejeztem be A nyomorultak első kötetét. Nagyon sok minden megragadott benne. És pont egy tegnap esti msn-ezéssel együtt alaposan összezavart. Kétségeim vannak, már megint nem értek egyet se ezzel, se azzal. De az idő majd tisztázza ezt a problémámat. Szép könyv! Olvassátok el, de ne most, kamasz fejjel, hanem majd később, ha nagyobbak lesztek. Én megértettem, de... ez mindegy.
Ez csak egy kis kitérő volt, nem igazán kapcsolódik a mai témámhoz. Mert most bűnről kell írnom. Vagyis tévedésekről, figyelmetlenségből elkövetett szemtelenségről, a tisztelet pillanatnyi hiányáról. Mert amikor ezek az érzések átalakulnak, szeretetté, más lesz a jelentésük. Ha szembeszállok ennek a személynek a véleményével, szemtelenül, az csak azért van, mert nekem ő nem nem jelent semmit, tehát fontosabb számomra, mint az átlag. És hiába tisztelem, ha ő többet érdemel és kap ennél, könnyen viselkedhetek sértően. Pedig nem szándékos! Persze, tudom, hogy ezt tudja, és fölösleges mentegetőznöm, ezt nem annak szánom. Bocsánatot kérek, mert saját magamnak esik rosszul az efféle hülyeségem. És arra kérem, ha legközelebb ilyen leszek, állítson le!
Valakit, akit igazán szeretek, sokkal könnyebben meg tudok bántani, és ez az én hibám, javítanom kell rajta. Ezért veszekszünk folyton Sancival, csak ő már alkalmazkodott hozzám, ahogy én is hozzá. De ettől még meg kell javulnom, hisz rajta kívül sok ember van, akik ilyenkor nem értenek meg. Persze olyan is létezik, aki megért, épp ezért nem vesz komolyan annyira, hogy ideges legyen miatta:) Ez tényleg szuper, és valamilyen szinten megnyugtat. És figyelmeztető, mert a buta szokásaimon változtatnom kell. Csak néhány ezek közül: Túlzott makacsság, a hiba keresése, tiszteletlenség, elhamarkodottság, dolgok eltúlzása, és még folytathatnám, usw,usw.
