Nem szigorúnak kell lenni, hanem akkor is kedvesnek, ha már egyáltalán nem bírod! És erre csak most jöttem rá! Jaj, Istenem... Ma másik két unokatesónk is nálunk volt, Niki és Noémi, és sikerült rávenniük arra, hogy bemenjek a vízbe. Még most is fáj a szemem, este fél nyolckor másztunk ki, és én négykor mentem be. Szuper volt. Most meg bejöttem, elolvastam egy ismerősöm új blogbejegyzését, és nem tudom, nem igazán értettem meg, és lelkiismeretfurdalásom lett. Utálom ezt az érzést, de valamire rá akar ébreszteni! Most nekifutok, elolvasom megint, és aztán... Nem tudom, mi lesz.
Na, megkérdeztem az illetőt róla, és megértettem. Nem teljesen, de nem is hiszem, hogy meg tudnám, mert nem láttam, viszont azért eléggé el tudom képzelni, hatalmas fantáziám van, nem hiába szeretnék sokat írni :) ( Kész az új regényem vázlata!) Valami aggaszt, ahogy elolvastam ezt a bejegyzést, valamiféle rossz érzés tört rám. Az íróval kapcsolatban? Fogalmam sincs, de remélem, elmúlik. Ilyenkor kicsit elmerengek magamon. Mennyi hibám van, amin javítanom kell. El kell fogadnom, hogy az emberek nem egyformák, én ezt értem is, de mégis... Nem tudom. Ismerem magam, és ezt nem lehet megmagyarázni :$
