Elment. Megbeszéltük, hogy elbúcsúzunk, de az utolsó nap, amikor még megtehettük volna, nem jött össze. Most elutazott, és két hétig nem látjuk egymást. Még azt sem mondtam neki, hogy jó utat! És ez az én hibám. Fent volt msn-en, de halogattam az írást, mert tudtam, sírni fogok, és remegni, ezért előtte elintéztem minden dolgomat a gépen. Végül már elment. Nem láttam fent. Ha beszélünk, legalább megnyugodtam volna! De most! Ez a helyzet a legrosszabb a világon! Szörnyű. Egy félben hagyott szomorú ügy jobban fáj, mintha befejeztük volna! Ez egyfajta "lelkiismeretfurdalásféleérzés"...
Ma vásárolgattunk Pesten, az állapotom "instabil", sorry, igyekszek összeszedni magam, mert nem akarom a holnapi bulink hangulatát tönkretenni :)... De az elkövetkező két hétben ne számítsatok rám igazán... És írásra sem, a sok rosszat nem akarom a nyakatokra akasztani... Ha lesz valami POZITÍV, akkor mesélek. Mai álmom, hogy utált a mamám is elég borzalmas volt, majd holnap délután beszámolok...
