Csak mondd el nekem, mi történik velünk. Egyszerre teljesen idegennek tűnsz. Miért nem érzem már jól magam, amikor a karjaidban fekszek? Mindegy lett, mi történik velünk? Hova akarsz menni? Már alig látlak. A hiúságunk áll az útba, nem akartunk mindent merni, elárulni magunkat. Reméltem, valóban mindent el tudunk viselni...
Symphonie, és csend lesz körülöttünk. Mert itt állunk az esőben, és már nincs mit adnunk egymásnak, és jobb, ha mész. Mert itt az idő, beismerem, hogy nem megy, nincs mit beszélni, mert ha csak esik, jobb, ha feladjuk.
És összetömörül felettünk a csend, már egy szavad sem értem, amit kiejtesz, túl sokat próbáltuk, miért nem sejthettük ezt?
Nem lesz könnyű mindent belátni...
Symphonie... Valahol zátonyra futottunk, és így nem megy tovább, a befejezés már rég meg van írva, und das war unsere Symphonie... és ez volt a mi szimfóniánk...
( Sorry, nem pontos fordítása az eredetileg német dalszövegnek, dehát én csináltam egyedül :P. A lényeg meg kb ugyanaz... Peti bácsi mondta, hogy fordítsam le következő órára, és nem veszítettem vele :) )