Az új német tanárnő még nem igazán ismer minket... :)
A mai óra így kezdődött:
- Ugye nektek ígértem dolgozatot az igék múlt idejéből? - kérdezi a Tanárnő. Igen, nekünk, dehát... nem igazán akartuk megírni...
- Nekünk? - mindenki nagy szemekkel, üres tekintettel. - Nekünk nem mondott semmi ilyet...
A dolgozat elmarad, mert Ramóna néninek eszébe jut, hogy akkor biztos egy másik osztálynak... xD
Aztán a leckét ellenőrizzük, 50 percen keresztül... Az utolsó 3 mondat van már csak hátra.
- Gyere Dávid (P.) a táblához! - Tanárnő. Pont Dávidot hívja XD
Dávid kisétál, összehozza szóban a mondatot, és elkezdi írni. De nyikorog, és ez szörnyen idegesítő.
- Tanárnő, kérem, szóljon Dávidnak, hogy ne nyikorogtassa a krétát! - Berni, Ramóna néninek (huhh, de idétlen így ez a név... még nem szoktam meg)
- Dávid, ne nyikorogtasd légy szíves a krétát! - Tanárnő. Aztán jön a "sein", vagyis a létige ragozása. De szegény Dávid nem tudja :S. Ugyancsak szegény tanárnő vörösödni kezd, de még bírja... A feladat utolsó részéhez kihívja Bernit. Ő meg felírja a táblára:
"Um 10 war sie um 10."
Az eredeti mondat így hangzott: Um halb 10 ist sie zu Hause. (Fél tízkor van otthon.) Ezt kellett múlt időbe tenni. Berni mondata ennyit jelent: Tízkor volt tízkor.
Huhh, mi annyit nevettünk azon az órán... De a tegnapom akkor is pocsék volt. Az a nap... xD
Most meg Silbermond-őrületem van. Vagy hogy nevezzem azt, amikor semmi mást nem vagyok hajlandó hallgatni? Még drága Billem se... xD