"Könnyek gördültek szép szemedből,
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett."Bajza József
Volt egyszer egy felhő. Már igazán megszívta magát esőcseppekkel, dagadozott tőlük. A cseppek egy közösséggé váltak, és megszerették egymást. Soha többé nem akartak elválni. Jól érezték magukat, szükségük volt a másikra. Kézenfogva ugrándoztak, szeretetben éltek... Azonban a felhő már nem bírta el a saját súlyát, és esni kezdett. Nyári zápor lett, az esőcseppek hullottak, egyenként, külön-külön. Tudták, már nem fognak találkozni. Nem lesznek így együtt soha-soha! Az óceánba hullottak, és eggyé váltak a vizével. Megsemmisültek, de újjászülettek...
ThxVn
Ne kérdezzétek, mért írtam ezt a történetet, csak leültem a gép elé, és jött... vagy hogy mondjam...