"Barátság" volt a tiétek. Azt mondták, ne legyél önző. Te igyekeztél, és csak tűrtél, és tűrtél, és tűrtél... Bezzeg ő... Szabad teret kapot, hisz azt adtál neki, ezért azt kezdte gondolni, hogy úgy bánhat veled, mint a kutyával. Csak egy dolgot nem tudott tőled ellopni, kikönyörögni: a szereteted. És a hozzá tartozó mosolyod. De te nem szakítottad meg ezt a "kapcsolatot", mert szántad őt. Egy nap leszállt hozzád egy angyal. Azt mondta, teljesíti egy kívánságod. Eszedbe jutott ő... Ezt felelted az égi jövevénynek:
 - Add neki a mosolyom, kérlek.
 Az angyal szó nélkül elvette a mosolyod, és neki adta. Attól a perctől kezdve ő végre tudott mosolyogni. Odasétált hozzád; hozzád, aki szomorúan álltál egy fának támaszkodva.
 - Most jöttem csak rá, hogy te milyen szánalmas is vagy. Még nevetni se tudsz!
 Tényleg nem tudtál, mert a mosolyod az övé volt. De, hiába... Ő ezt kárörömre használta fel... Miért, miért segítettél neki annyit, amikor ő nem érdemelte meg? Eszedbe jutott a számtalan óra, amikor leckét magyaráztál neki, amikor a panaszait hallgattad csendben, amikor szidott... Ohh, igen... Ezt kaptad cserébe. Szidást... Kesergést... Aztán kezdtél végre megerősödni. Tudomására adtad, hogy hagyjon békén, mert csak kihasznál. Ő, mintha meg se hallotta volna, a következő szavakkal fordult feléd:
 - Menj innen, és többet vissza se gyere. Nincs rád szükségem, elegem lett, csak egy megbízhatatlan gyenge senki vagy!
 Te elszaladtál, és egy fának dőlve zokogni kezdtél... Tönkre tett a saját barátnőd! Hogy lehetett ő ennyire önző? Hiába, hiába adtad neki a mosolyod, a szeretet hiányzott. Nem tudott szeretni... Kár, hogy nem álltál előbb talpra. Csak sírtál. Azon gondolkoztál, hogyha most látna, milyen jót nevetne. Ekkor lépések zajára figyeltél fel. Megtörölted a szemeidet, és egy ember alakja magasodott előtted. Szelíden rádmosolygott, és gondoskodón kérdezte:
 - Segíthetek? Nyugodj meg, gyere, üljünk le...
 Mennyire más volt ő, mint a barátnőd... Áradt belőle a jóság... Megint elmosolyodott, és te pedig rá.
 Visszaadta a mosolyod...