...Meg szomorú is. Miattam. Mert én voltam neki az első igazi barátnője. És tudja, hogy ennek vége. És ez miatt nagyon maga alatt van, csak egy baj van, hogy fél. Fél az igazságtól, ezért fél az őszinteségtől.
Fél kimondani az igazságot!
Fél, mert tudja, ő is hibázik, és ezt nehéz elfogadnia, sőt, nem is tudja, mert... ő tökéletes.
Nyomás alatt van, nem tehet mást!
Tökéletesnek kell mutatnia magát, és már nem bízhat senkiben.
Mert sokat hallott a háta mögül, és... én kezdem megérteni.
Sokat szenved ő, nem szabad csak úgy elítélni, mert hülye szőke. De sokan rászállnak, mert tény, nem úgy viselkedik, ahogy kéne a korához méltóan.
De én elhagytam, ezért is, és... hiába beszéltem vele, valamiért nem hallgatott rám.
És most issza ennek a levét.
De most nagyon szenved.
Mert neki is vannak érzései. És mi ezeken az érzéseken keresztülgázolunk. Ez borzalmas. Miért csináljuk ezt?
Kettőn áll a vásár, ez tényleg így van. Sokat hibázott, igen, de én ugyanennyit. És ezt már nem lehet helyrehozni. Mert a sebek a szívünkben, nem gyógyulnak.
Nem hagyjuk őket. Nem, nem is akarjuk. Túl mélyek már...
Félünk...
Csodás 7 évet voltunk együtt, legjobb barátnőkként, és mindent tudtunk egymásról.
Közös álmok, közös vágyak, közös élet!
Közös lélek...
Hogy tudott minden így megváltozni?
Átkozom a napot, amikor eltávolodtunk, amikor ellentétes irányba változtunk, mert nem igaz, amit mindenki állít: hogy mindig is szőke volt. Nem!
És nagyon nehéz neki, mert anyuci pici lánya.
Vajon hogy tudna kitörni ebből?
Sehogy!
Nekünk sokkal egyszerűbb. És elítéljük mindenért, mert ő, a kis tökéletes... És amikor hibátlanul elmond valamit az órán, akkor is összesúgunk: "a kis beképzelt majom"! Oké, és ezt mire fel?
Baj, hogy tudja? Baj? És amikor mi tanulunk? Ő sosem akart rosszat.
Megértem őt. És Nikit is!
A blogját is megértem. Nagyon eltúloztam mindent. Mert nem az elit felfogása helyes: "velem, vagy ellenem, és ha egyszer ellenem, akkor többé nincs visszaút, de egy nyugodt perced se lesz"!
by ThxVn
Bevallom őszintén, ami a lelkem nyomja: HIÁNYOZTOK! A múltbeli ti, hiányoztok!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Hiányzik a régi Anna, Niki, Reni, és a régi önmagam is egy picit. Bár, a mostani már erős. És BOLDOG. A vágyódásomat elfeledve, igazán boldognak érzem magam. Mint egy pici gyerek. Egy csecsemő. Milyen furcsa, hogy már csak az igazán gyermek lelkek képesek őszintén örülni! A felnőttek, és a kamaszok "tele vannak problémákkal". Pedig nem is... De olyan nehéz megtalálni azt az apró dolgot, aminek lehete örülni! Például, ha találsz egy szív alakú követ, mint BoGa ;) Bezzeg a kicsik látják az élet apró örömeit. Ők is azok... Mi is azok vagyunk! Az élet apró örömei...
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
