A mai napom borzasztóan hosszúra sikeredett. Kezdem is az elején... Reggel majdnem földhöz csaptam az ébresztőórát, mert olyan mérges lettem, hogy felkeltett. Aztán valahogy összeszedtem magam, és bevánszorogtam a suliba. Második óra, ami említésre méltó: tesi.
Tanár bácsi bejelentette, hogy tigrisbukfenc lesz. Hm, szinte mindenki meg tudja csinálni, sőt, én is meg tudnám, de... gyáva nyúl vagyok. Illetve voltam... 5x kellett próbálkozni, persze nekem a zsámoly átbukfencezése 5x nem sikerült :], aztán mivel senki nem próbálkozott, én meg nem adtam fel, egyedül rohangáltam, de már annyira berezeltem, hogy a zsámoly előtt megálltam a lendületem közepén, és ennyi...
Aztán tanár bá azt mondta, ha nem ugrom át, adnom kell neki egy puszit xD... És lássatok csodát, én hülye átugortam. De közben bevágtam a szemem a térdemmel... És azóta se tudom mozgatni rendesen, de ez mellékes. Utána kimentünk játszani, kosarazni, és a fiúk cseréltek le minket. Persze az egyik telibe (hasba) talált egy ronda és nehéz labdával... Cseppet sem fájt, tényleg nem... De azért nem esett jól, főleg, hogy bocsánatkérés helyett ennyit kaptam:
- Jól van, na! Mondtam, hogy vigyázzon!
Hülye bunkó... Többet nem fűznék hozzá...
Aztán törin kikaptuk a dogákat. Tanárnő hozzám ér, azt mondja:
- Na mikor is volt a müncheni konferencia?
A fejem épp tök üres volt, néztem Klaura, a padtársamra, de ő se tudta... Hát, elkezdtem gondolkodni. (Persze állítólag én vagyok az egyik legjobb töriből az osztályban...)
- Ezer... - nyögtem... aztán jöttek a százasok... világháborúk között volt, tehát... - kilencszáz... - uhh, tízesek... húsz túl korai, negyvenről még nem volt szó, akkor: - harminc... - szerencsére Niki súgott: - nyolc!
1938 - mondtam, és vigyorogtam. De mire így összeszedtem az évszámot, eltelt vagy egy perc... Erre tanárnő:
- Eddig a feladatban is eljutottál. De melyik hónap?
- Öhm... Hónap? - én. - Hát... Ősz vagy tavasz, azt tudtam...
- Tudod, még ki is javítottuk a könyvben, mert nem...
- Áhh, mert nem november, hanem...
- Szeptember - mosolygott tanárnő, hogy rájöttem, de elhamarkodta, mert én így feleltem vele egyidejűleg:
- Október...
Fizika órán mindent értettem, ilyen még sose volt... Csak egyszer... Kezdek belejönni, csak tudnám, hogy csinálom?
És a délután... Klau, Vivi, meg én... Mi hárman... Te jó ég.
A cím is ehhez kapcsolódik. Fekete Pétereztünk. Négy meccsből négyet elvesztettem... Pedig Vivi csak 7 éves... Ciki... Nagyon jól szórakoztunk, igaz, lányok? :P -.-''
