Ez József Attila egy versének (Kopogtatás nélkül) részlete. Ma irodalom órán beszéltünk róla, mivel ma pont 70 éve, hogy József Attila meghalt. ±"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
Nem érzem magam túl boldognak, de már viszonylag jól vagyok. Néha meglepődök, hogy bizonyos emberek milyen jólelkűek, és még annak ellenére is tudnak másokat szeretni, hogy azok meg se érdemlik. Én is egy olyan ember vagyok, aki nem érdemel meg ekkora határtalan szeretet, de azért be kell vallanom, jól esik, és kedvesen érint, hogy valaki ilyen megértő velem. Belegondoltam, hogy hasonló helyzetben én mit csinálnék, de egy biztos: ennyire elnéző nem lennék. Vagy mégis? Vajon mért teszi ezt?
Mert nem tud nem szeretni... → Mert szeret engem. (Minket :P) Én is nagyon szeretem... És sajnálom, hogy hibáztam...
A fenti verset én üzenem, sokatoknak. Remélem, hogy a legtöbben magatokra ismertek! És tudjátok, hogy fontosak vagytok nekem!
NÓRI!!! Tegnap nem tudtunk beszélni! :"( Ez nálam kész tragédia xĐ
Ezzel a képpel búcsúzom mára, hisz a lelkiállapotomat kitűnően jellemzi :)
