Néha teljesen ki tudok akadni Sancin. Épp a konyhában van, és uborkát eszik, rá tejet iszik, és megint uborkás-májkrémes kenyeret fal, csak azért, hogy ő is itthon maradhasson, mint én. Ja, mert én péntekig most nem megyek suliba. Beteg lettem, olyan vegyes mindenféle bajom van xD. Tehát hányinger, hasfájás, ezek a legrosszabbak, és aztán meg csak sima megfázásos valami.
Ma begépeltem pár novellámat, meg olyan írásokat, amiknek semmi értelme. Csak szerettem volna összegyűjteni őket. Így visszaolvasva, tudok ám én! Igen, tudok... hülyeségeket összehablatyolni, na azt tényleg tudok. De nem zavar, fiatal vagyok, inkább most, mint 50 év múlva :]
Tegnap megnéztem Reni zongoravizsgáját.
Reni és Vivi voltak a legügyesebbek. De a többiek... A műsor alatt majdnem elsírtam magam. Nem azért, mert olyan bénán játszottak, csupán megint eszembe jutottak a 'régi szép idők'. És akkor még az egésznek olyan magas színvonala volt! Nem arról szólt, hogy odaültem, beállítottam a szintetizátoron mindenféle kódokat, és miközben a szinti adta a ritmust, meg miegymást, én rápötyögtem egy boci-boci nehézségű jobbkezes dallamot, és bal kézzel akkordokat, amiket ha elrontok, alig észrevehető a hiba...
Amikor én jártam, az én tanárnőmmel folyton zongoradarabokat tanultunk. Olyanokat, amiket akkor is el tudok játszani, ha egy sima zongora van előttem. Mert a 'Love me tender' nem hangzik jól úgy, ha csak akkordokat fogok le, meg pötyögöm a sima kis dallamát... Én még tanultam Bartóktól. De például egy Mozart-etüdöt se hallottam a mostani vizsgán. Pedig vannak köztük olyan egyszerűek és szépek...
Persze ez az egész azért van, hogy 'a gyereknek így sokkal több esélye legyen a jövőben elhelyezkedni, például fellépni esküvőkön, mulatságokon'. Hát, én ebből nem kérnék. Szerintem a zongorajátéknak nem ez a lényege. Engem ezek a szintetizátor-darabok nem fognak meg. Semmi átélés, semmi...
Bezzeg az igazi komolyzene... Beethoven, meg a többiek...
Ez annyira szomorú...
