Kinyitottam ma véletlenül a nyelvtan füzetem, a legutolsó oldalon, és elolvastam az idézetet, amit még év elején írhattam oda. A hazugról szólt, arról, hogy az a legrosszabb benne, hogy nem hisz másoknak se. (Mivel mindenki magából indul ki.)
Ezen gondolkodtam most egy kicsit... Mert ha úgy nézzük, a hazugságoknak van értelme. Kegyes hazugságok megmenthetnek valakit a fájdalomtól... De egyszer minden kiderül... De talán néha hazudni nem bűn. Szerintem. Vannak olyan helyzetek, amikor... Oké, ezt most nem azért írom, mert én hazudtam valami nagyot... Na jó, de, azért xD Dehogy.
A mai matek óra nagyon durva volt... BoGa jött be helyettesíteni, az osztályunk pedig teljesen megzakkant :[ Oké, 3 hónap és vége az egésznek! Vagyis az első nagy lépcsőn túljutunk! Wow, nyárra már tele vagyok programokkal... Úgy várom...
A másik téma ami épp foglalkoztat, hogy érdemes-e feláldoznod egy csomó mindent valakiért. Ha mindenki ellenzi a kapcsolatotokat, de ti együtt akartok lenni. Akkor érdemes? Megéri, ezer és ezer könny árán? Megéri, ha tudjátok, hogy semmi esélyetek? Max vesztek egy szigetet a Csendes-óceán közepén, és élhettek boldogan. Áhh, nem tudom. Összeveszni mindenkivel, harcolni a világgal, a széllel szemben állni, az árral szemben úszni... De együtt. Fogja a kezed, segít, nem hagy el.
Megéri. Mert ti akkor is lesztek egymásnak, ha mindenki hátat fordít nektek. Meg akkor is, ha... Bármi történhet. Ez annyira jó!
Love and Friends forever :]
Jóban rosszban <3
