A mai napom nagyon furcsára sikeredett.. Írok, és elsősorban azért, hogy köszönetet mondjak Nikinek, Dórinak, Évinek, Klaudiának és minden kedves barátomnak, akik segítettek, hogy túléljem a délelőttöt. Borzasztó volt Berni sérelmeit hallgatni. De legalább tudom, hogy mit gondol őszintén. Csak fáj. Mert nincs igaza. Nincs. Próbáltam felállítani érveket mellette, de nem.. Az önsajnálat vagy a féltékenység, a fáradtság vagy a baszogatniakarok-kedv, a hirtelen düh vagy a rég forrongó utálat miatt volt? Nem tudom, de sajnálom. Mert tényleg nem csináltam semmit, mégis hibásnak érzem magam. Nevetséges az ember! Kezdek kiábrándulni...

 És persze még ha ez lenne a legnagyobb problémám! De már megint elcsesztem, amit nem kellett volna. Beleszóltam, pedig nem kellett volna. Tönkretettem, amit annyira nem akartam! Elrontottam, és hallgatnom kellett volna. De én.. Nem tudtam befogni a szám. Most romokban minden. Miattam. És nem lehet megváltoztatni a múltat. Rágódni lehet, persze. De mit ér?

 Time will help. Maybe. Áhh, ugyan.. Most is németet tanulok.. Igen, németet, igen, tanulok, igen, most. Nem azért, mert felelni fogok a suliban, nem azért, mert stréber lettem, nem azért; csupán azért, mert 1. szeretem a németet, 2. elfeledteti a valóságot velem, 3. telik az idő.

 Do you know that I hate you? - Áhh, amikor odáig jutok, hogy utáljak valakit, az rettentő érzés. Saját magam is utálom ezért, de nem tudok tenni ellene. A gyűlölet feltört... Slipknot (Wait And Bleed):

You haven't learned a thing
I haven't changed a thing
My flesh was in my bones
The pain was always free

I've felt the hate rise up in me
Kneel down and clear the stone of leaves
I wander out where you can't see
Inside my shell, I wait and bleed