Ma olvastam egy kis rövid angol történetet, bemásoltam a legvégét, egyes szintű könyv volt, úgyhogy nem lesz nehéz megérteni:
'I am sorry, my lady,' he said. 'I don't hate you, but this is my job. Please forgive me.'
'Of course I forgive you,' Mary said. 'I am old, and tired, and you're going to open my prison doors for me. I am going to see God. Do your work well.'
Then she looked at me and her friends. 'Don't cry for me, ladies,' she said. 'Please, don't cry now.'
She couldn't walk to the block, so the executioner helped her. He took off her white veil, and then he took off her black dress , and put it on the floor. She stood there, in her red petticoat, with a smile on her face. Then the executioner put something over her eyes. Very slowly, Mary put her head on the block.
'The Lord my God is my one true friend,' she said. 'I give my life, oh God, into your hands.'
Then the executioner lifted his axe, once... twice... oh God! Three times... and her head - her poor, poor head, fell on the floor.
It was very quiet in the room after that. It is a little thing, a head - a very little thing. But there was so much blood - blood on her red petticoat, blood on her black dress and her white veil, blood on the executioner's shoes, blood all over the floor. Blood, blood everywhere.
We all looked, and said nothing. The executioner put down his axe and stood quietly. And then Mary's little dog came out from under her bloody dress and veil, and walked slowly, unhappily, through the blood towards her head.
My lord, the story of your poor mother's life finishes here. We, her friends, cry for her, but that is how your mother died. She died like a Queen. A good lady and a famous Queen.
Mary, Queen of Scots.
Mary, vagyis talán Mária magyarul, Skócia királynője volt.. És így halt meg, lefejezték.. A fiát nem láthatta felnőni.. Megfogott ez a könyv... És milyen egyszerű szóhasználattal, de milyen szépen van megfogalmazva a halála! Hogy levágták a fejét.. És vér volt mindenhol.. Meg az a szegény kiskutya is, aki 'boldogtalanul' sétált..
Nagyon szeretem a hasonló könyveket. És ez egy true story, tehát nem kitalált, ilyenkor még jobban elcsodálkozok.. Ez az élet.. Annyi minden történik.. Olyan hihetetlen..
És az emberek is annyira furcsák mind. Van, aki olyan negatív nekem, másokat pedig szeretek megölelni.. Vannak barátaim, és olyan személyek, akiket nem kedvelek - wow, milyen szépen fogalmaztam!, - és vannak, akik észreveszik, ha nem őszinte a mosolyom. Meglepő? Varázslatos? Szeretek élni.. Pár napja beszélgettem Juliával. Úgy örülök, hogy értettem a mondatait, és tudtam válaszolni.. Igaz, az én németemnek még sokat kell fejlődnie.. De legalább értem! Néha - ilyen esetekben - elpirulok. Senki nem lát, senkit nem érdekel, hogy a gép előtt épp mit csinálok, de átfut az agyamon a gondolat: büszke vagyok magamra. És a következmény a pirulás, mert eszembe jut, hogy ez beképzeltség.. És az ofő minden mondatomban találna legalább egy hibát.. xD Néha félek örülni..
Ez talán pesszimistaság.. Mert ha valaminek örülök, úgyis történni fog más, ami rossz lesz, és megbánom, hogy boldog voltam. De nem erre kéne gondolnom.. Csak néha, amikor semmi sem jön össze, olyan nehéz pozitívan látni a világot! Ilyenkor szoktunk Annával elmenni vásárolni, és a koleszban felfalni mindent, amink csak van. Múltkor is ez volt..
Szemtelen vagyok. De csak az ofővel, és ez nagyon idegesít. Mindjárt megírom a német leckém első három mondatát.. A 'Blog' névelőjén gondolkodok.. Először die-t írtam volna, de az nem lehet, mert valamilyen napló, Buchvégű szó lehet szerintem németül, és akkor das.. De hát erre való az Uzonyi.. Ami nekem nincs.. Meg az Akadémiai Kiadó zöld nagyszótára, amiben kerestem, de nem találtam, viszont leragadtam a bloßnál.. Ez nagyon rossz tulajdonságom.. Keresek valamit a szótárban, és találok ezer más érdekes dolgot, amit megjegyzek... Ez rossz xD
Es geht mir lila (megvagyok) - ezt a lilánál találtam. Kíváncsi voltam, mit ír ott a szótár.. Mivel az a kedvenc színem.. Legközelebb majd ezt mondom németen, és tuti mindenki hülyének fog nézni. Tudom, hogy vannak furcsa dolgaim.. Olyan dolgok, amikről senki nem tud. És nem is fognak tudni, soha de soha..
Sok mindent kell feldolgoznom, egyedül, segítség nélkül. Néha németen elkalandoznak a gondolataim, anyuékra gondolok, mamára, a családomra, a nyárra, a múltra, bizonyos történésekre, amiket már nagyon el kéne felejtenem..
És Klaudiára.. Mert ha tudni akarjátok, még mindig ő a leglegleg <3
Most is utálom épp a kollégiumot. Most azért, mert itthon vagyok. Olyan jó itthon... Zenét hallgatok, írogatom a kis butaságaimat a blogomba, e-mailt írok a barátaimnak.. Ezeket ott is megtehetem, de nem az öcsém kék székén ülve! És nem lesz előttem az a kormány, amit a játékoknál használnak! És Sanci színes hegyezője sincs ott.. Meg a többi... Mindegy =) Jó, hogy itthon vagyok és szünet van <3
