Mostanában túl irónikus vagyok. Mulatságos - akárcsak maga a szó. Mulatságos, inkább olyan bizarr, nem? És most nem azokra az emberekre gondoltam, akik szeretik a vámpírokat. Ja, Anita Blake-et olvasok. Ezért nektek is kell egy részlet, tudom, hogy kell. Kettő is. Tessék:
Nikolaos habos fehér ruhában állt ott, ami a bőrét krétafehérnek, a haját sárgásfehér vattának mutatta. Vércseppek borították, mintha valaki fogott volna egy piros tintás töltőtollat, és azzal fröcskölte volna le.
A kislány fölbámult rám szürkéskék szemével. Ismét felkacagott, telt, tiszta, sátáni hangon. Nem volt rá jobb szavam: sátáni. Nikolaos az egyik fehér, vérrel hintett kezével megsimogatta Phillip mellkasát. Ujjhegyével körberajzolta a fiú mellbimbóját, és csak nevetett.
Phillipet a csuklójánál és a bokájánál fogva a falhoz láncolták. Hosszú barna haja előrehullott, eltakarva az egyik szemét. Izmos testét beborították a harapások. Napbarnított bőrén vékony, karmazsinvörös erecskékben csorgott a vér. A fiú fél szemmel rám bámult, a másikat eltakarta a haja. Kétségbeesés. Tudta, hogy meghalni hozták ide.***
- Mosdó - nyögtem.
Robert megmutatta, hol van. Bementem, letérdeltem a hűvös padlóra, és a vécébe hánytam, amíg ki nem ürültem, és már csak epe jött belőlem. Aztán a mosdókagylóhoz mentem, hideg vizet loccsantottam az arcomra és a számba. Rábámultam a mosdó feletti tükörben lévő önmagamra. A szemem fekete volt, nem barna, a bőröm beteges színű. Szarul néztem ki, és még annál is szarabbul éreztem magam.
És a nyakam jobb oldalán ott volt a lényeg. Nem Phillip begyógyult harapása, hanem a vámpírfogak nyoma. Apró, picurka tépőfogak nyoma. Nikolaos... megfertőzött engem. Hogy bebizonyítsa, képes ártani Jean-Claude halandó szolgájának. Megmutatta, milyen vagány csaj, ó, igen. Igazi vagány.
Phillip meghalt. Meghalt. Magamban újra próbálkoztam vele, de ki tudnám mondani hangosan? Úgy döntöttem, megpróbálom.
- Phillip halott - mondtam a tükörképemnek.
Összegyűrtem a barna papír kéztörlőt, és a fém kukába tömtem. De ez nem volt elég. Felüvöltöttem. Aztán belerúgtam a kukába, újra meg újra, míg a földre nem borult, és ki nem ömlött belőle a tartalma.
Robert jött be az ajtón:
- Jól vagy?
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - ordítottam.
A vámpír tétovázott a küszöbön.
- Tudok valamiben segíteni?
- Még azt se tudtad megakadályozni, hogy Phillipet elvigyék!
Ő megrándult, mintha megütöttem volna.
- Megtettem, ami tőlem tellett.
- Hát nem volt elég, vagy igen?
Egyébként minden héten elolvasok egy vagy két krimit. Szeretem, amikor megtalálják a hullákat, vérbefagyva, ledobva a hídtetőről, szeretem, ahogy felderítik a gyilkost, jó érzéssel tölt el az olvasásuk. Krimifüggő lettem, mert szeretem elképzelni azokat a kegyetlenségeket, amiket olvasok. Borzasztóak, épp ezt szeretem. Olvassatok krimit, és Anita Blake-et! ;)
