ma elég szarul aludtam, négyszer keltem fel, négyszer volt rémálmom. gratula magamnak, de mindegy.

ötödszörre azonban 10.30 körül csörgött a vezetékes telefonunk.
az egyik legidegesítőbb tulajdonságom, hogy 12.00 előtt semmiképp, de még délután is csak félve veszem fel a telefont.

hogy miért? hát történt egyszer 3-4 éve, hogy reggel hétkor osztálykirándulásra készülődtem, amikor meghallottam a telefont. szaladtam felvenni. mama zokogott benne: adjam apát, a papa meghalt.
kicsit sokkot kaptam. persze papa még a mai napig él, nem virul, de él. akkor nem halt meg, csak elájult.

a lényeg a következmény: 3-4 éve nem vagyok hajlandó felvenni a telefont. ennyi.

12.00 előtt még délelőtt van, ilyenkor békén kell hagyni az embert - egyébként is aludni szoktam.

mindegy, térjünk vissza a mához. 10.37-kor újra csörgött a telefon. hetet, megszámoltam.
felkeltem, kimentem, hogy közel álljak hozzá, és vártam. tudtam, hogy úgysem veszem fel. de ki kereshet már másodjára? fontos lehet? úristen...

mért félek ennyire? mintha délután jobb lenne egy rossz hírt megtudni.. akkor sem vettem fel. harmadszorra sem.

12.10-kor megint csörgött. végre felvettem =D mama keresett, mert sanciék mégsem jönnek haza, hanem péntekig maradnak. azt is kérdezte, mért nem vettem eddig fel. mondtam, hogy.. öö nem tudom. nem baj xD

szóval, senki ne keressen 12.00 előtt, max mobilon! azon hívhattok éjfélkor vagy hajnali kettőkor is, főleg, ha segítség kell =D szóval... jól kezdődött a napom.

tiszta hülye vagyok.. meg kibaszott pesszimista. betegesen félek a rossz hírektől =(

találtam egy édes oldalt. [zzzebra]