Jert. Így hívják azt a bandát, amit én találtam ki. Róluk szól a mostani regényem. A tagok: Jake-énekes, Emma-dobos, Robin-basszusgitáros, és Tom-gitáros.
Gondoltam, leírom a lemezen szereplő dalok címét:
1. Nélküled nem
2. A halál sötét angyala
3. A 10. emeleten
4. Suttogj!
5. Veszélyes zuhanás
6. Legeslegújabb kor
7. Változás
8. Az 5. évszak, sokadik gondolat
9. Jert
10. Van, volt, lesz-Remény
11. Az első pillanatban
12. Repüljünk együtt
Ennyi. Az én kedvencem pedig a 11. szám. De mindegyik a szívemhez nőtt valamiért. Hisz én alkottam őket! Meg az egész csapatot. Lassan már nem is tudok elszakadni tőlük. Teljesen belenőttem az életükbe. Imádok írni. Ez a történetem már a 240. oldalon tart, és még kb 100 oldal hátra van. Utána szüneteltetem őket, és belekezdek a legújabban kitalált mesémbe. Hármasikrekről fog szólni. Na meg Rómáról, szerelemről, kalandról... Remélem, tetszeni fog a barátnőimnek. A világnak... Hisz én nekik írok! Értük! Hogy olvassanak, megértsék, és tanuljanak belőle! Én ezeket már előtte megtettem. Vagy közben. Sokat gondolkodtam, például azokon, hogy miként szokjon le Tom a drogról, hogyan értesse meg Katie (ja, ő a manager, a főszereplő) a Jert tagokkal, hogy nem adhatják rögtön fel, hogy tanulja meg Katie a leckét... Szóval sok mindenem benne van. Ha lehet ezt mondani, a lelkem egy darabját ott találom. Az érzéseimet, véleményemet, és még annyit, amit úgy szeretnék most nektek leírni, de azt a 240 oldalt nem könyű elmesélni. Egyszer remélem, hogy nyomtatott könyv formájában elolvashatjátok majd. Addig is még annyit, jegyezzétek meg a legfontosabb, Katienek és Tomnak leglényegesebb mondatot:
Majd mindig csak a szívemre hallgatok!
Ez volt a fent említett tinik fogadalma, amit szinte lehetetlennek bizonyult betartani...
