Csöngetnek. Rajtam póló. Felkapok egy kardigánt, x@rakodok a cipzárral, kulcs sehol. Előhalászom a kabátom zsebéből (a kulcsot), max hangerőn bömböl a Vorbei persze, beengedem a két férfit, meg egy kisgyereket, akik egy ronda nagy tévét hoznak apának. A kutya idegbeteg lesz, és ugrál, ezért megfogom a nyakörvét, mire köhögni kezd. Akkor jövök rá, hogy majdnem megfojtottam xD, gyorsan elengedem. A tévé nem fér be az ajtón, anyuék ugyenbár sehol. Azt mondják a férfiak, nyissam ki a mellette lévő ajtót. Oké, 2 perc ügyetlenkedés után kinyitom. Cipelik a tévét, kerülgetik a kutyát, és rátaposnak a macska lábára, aki beszalad az előszobába, ami számára tiltott hely, és bemászik a függyöny mögé, majd kaparni kezdi a falat.

 Nyávog is, mint akit nyúznak, én meg vörös fejjel mondom, hova tegyék a tévét. Aztán kimegy a bácsi, hogy behozzon valamit, bejön a gyerek, de nem veszem észre, és leordítom a macskát, hogy tűnjön kifele, de nem mozdul. A gyerek megkérdezi, ez a házunk? És bemegy szétnézni. Fél szemmel figyelem, nehogy elcsenjen valamit ugyebár, és várom az apját. Hirtelen kirohan a fiúcska, hogy ő siet ki az apuhoz meg anyuhoz. Elgondolkodok, melyik bácsi lehet az anyja, de végülis mindegy...

 A bácsi behoz egy távirányítót, és a mobilját. Elkezdi diktálni a számot, megkérdezi, írom-e. Felelem, hogy nem. Jó, bejövök, előkotrok egy papírt, macska keservesen nyávog, leírom a számát. Elbúcsúzik, de előtte udvariasan visszacsinálja az ajtót. Kikísérem őket, jövök be, csapom be az ajtót, de nem megy. Mi a frász baja van? Persze, a férfi el***ta. Oké, elölről kezdem. Beverem a falba. Akkor nézem, macska a függöny mögött továbbra is. Odasétálok hozzá, és elküldöm a ****ba, aztán kidobom a házból.

 Bejövök, halálra idegesítem magam, mert meghallom, hogy lesz valami a tévében, amit nekem feltétlenül néznem kéne, de nincs meg az a csatorna. Bosszankodok. Eljön a 6 óra, negyed 7, anyuék sehol, pedig akkorra ígérték magukat! Mama felhív, hogy hol vannak, mert hallott egy szirénázó mentőautót, ami a halastó felől jött, és apát nem éri el. Megpróbálom én is felhívni, felveszi, és azt mondja, mindjárt hazaérnek. Szuper, nem érdekes, hogy addig is ezerszer kaptam idegösszeroppanást! Hazaérnek, én pedig megírom ezt. Ha ma még valami történik, beleugrok a Tápióba! :@