Csak, hogy soha ne felejtsem el. Az osztálytársaim számára átlagosan szörnyű óra lehetett a mai. De szuperül telt! Vagyis az én szemszögömből...

 Kettesével kellett párbeszédeztünk, de nekem nem jutott pár. Így a tanárnő ült le mellém. Az én feladatom nagyon szórakoztató volt: Egy híres sztár bőrébe kellett bújnom. A választásom Bill Kaulitzra esett... Tanárnő meg önmaga volt, persze, mert nem készült órára :P

 A lényeg, hogy németül beszélgettünk, és... hirtelen annyi minden eszembe jutott...

 Vn természetesen. Hogy mindig vele akartam párban lenni. És most az utódjával voltam... És hogy tanulnom kell a németet Süksimért, meg magamért, mert imádom ezt a nyelvet... És hogy mennyire kedves ez a nő. És hogy milyen aranyos lehet a kisfia. És nyitottabbnak kell lennünk, hogy elfogadhassuk. Tudom, nem tökéletes. De senki sem az. És ari, ahogy németül dumál. Mert azért neki is új ez a helyzet, hogy általános iskolában kell tanítania... Ehhez még nem szokott hozzá. De csak idő kérdése...

 Tehát a mai napon... valami megváltozott bennem.