Van egy csodálatos könyvem, Klautól kaptam karácsony után, az a címe, hogy A barátság. Minden idézete nagyon szép, majd néha másolgatok ki belőle, most is így fogok tenni, tessék:
A bölcsesség első jele, ha a dolgokat pontosan a nevükön nevezzük. A barát, az barát.
Ja, jut eszembe, átléptünk 2008-ba, ezért úgy döntöttem, összegzem a 2007-es évet. Ha visszagondolok rá... Nos, itt van az a pár szó, amivel jellemezném:
Tokio Hotel, Vn, könnyek, barátok, kihívások
Ezek a legjellemzőbbek. Részletesebben kifejtve... Egész 2007-ben már TH fan voltam, Vn tanított, és úgy hiszem, az életem ezen szakaszának meghatározó tényezője (volt). Tavaly viszonylag sokat sírtam. Egyrészt azért, mert egy csomó dolgot túldramatizáltam, másrészt meg azért, mert volt rá okom. Például Zoli-ügy, még biztos emlékeztek, utána osztálykirándulás, erről már írtam is, aztán még volt idő közben pár fájdalmas dolog, amit fel kellett dolgoznom. Nehezen ment, de itt vagyok, tehát nagyjából sikerült :) De ez csakis a barátaimnak köszönhető. Megismerkedtem Viryvel és Nórival, akik nélkül ma már el se tudnék képzelni egy hetet se, aztán ott vannak a régi barátnőim, akik folyton támogattak, meg most is mellettem, mögöttem vannak... És én is így vagyok velük... Erről már írtam régen, de meg nem mondom mikor... xD
Kihívás... 2007 tele volt kihívásokkal! Olyan dolgokat csináltam, amiket még soha! Leckéket kaptam bátorságból, szeretetből, barátságból, elszántságból, titoktartásból, és még miegymásból...
Az biztos, hogy néhány dolgot sose fogok elfelejteni. A farsangi bált, Aggteleket, az augusztusi külföldi telefonhívást, azt a napot, amikor Vele 'beszéltem' Cicám...
Meg persze Titeket se -_-"
